LONDONBAN ÉLŐ RÁKKUTATÓ: "ITTHON AZ ELHIVATOTTSÁG KÜZD A PÉNZTELENSÉGGEL"

24.HU
Szerző: OROSZ R. ZOLTÁN
2017.12.22.

Nehéz sors a fiatal tudósé, Bodai Zsolt ezt még edzőtermekben súlyosbítja. Keveset alszik, de azért él is — két éve Londonban. Minden észérv ellenére a szíve hazahúzná, csak éppen lehetőségei nincsenek. Reméli, hogy nemrégiben elnyert Junior Prima-díja talán majd változtat a helyzeten. Interjú.



Mit jelent pontosan ez a díj?

Ez egy nagyon fontos elismerés. Sokan nincsenek vele tisztában, de ha az ember tudományos karrierbe kezd, hozzá kell szoknia, hogy negatív légkör veszi körül, állandóan visszautasítják. Próbálkozom pályázatokkal Magyarországon és Angliában egyaránt, de rendszerint visszadobják az anyagaimat, mert még túl fiatal vagyok, nincs elég tapasztalatom, nem publikáltam még elég tudományos cikket. Vagyis egy hierarchikus, sok szempontból elavult struktúra miatt, nem azért mert nem vagyok elég jó.

Ez a rugalmatlanság a magyar és a nemzetközi tudományos életre is jellemző?

A világon mindenhol ilyen a rendszer, ami abból a szempontból nagyon rossz, hogy az alapján ítélnek meg valakit, hogy hol, hány publikációja jelent meg és arra hányan hivatkoztak. Szerintem nem ez alapján lehet eldönteni, hogy valaki jó kutató, vagy sem. Itthon más problémák is vannak: ha valaki egy magyar egyetemről jelentkezik be egy rangosabb konferenciára előadással, valószínűleg elutasítják, teljesen függetlenül attól, hogy mennyire jó szakember. Én amikor az Imperial College-ből jelentkeztem, mindenhol tarthattam előadást.

Nemzetközi összehasonlításban ennyire rossz a magyar felsőoktatás színvonala?

Szerintem nem. Az ELTE kémia intézete, ahol én diplomáztam és doktoráltam, bármelyik külföldi képzéssel felveszi a versenyt. Az oktatási rendszer egy kicsit talán régies, de olyan stabil tudásalapot biztosít, amit én Londonban remekül tudok kamatoztatni...

ITT OLVASHATÓ