Szerző: KISS OTTÓ
20017.12.20.
...ez a Kovács János egyszer elment a déli határszélre.
– Haha! – nevetett akkor egy nagyot. – Ti be vagytok kerítve! – kiabált át a másik országba, a drótkerítésen túlra, merthogy ott, a déli határszélen egy drótkerítést látott.
Elment aztán ez a Kovács János a keleti határszélre is.
– Haha! – nevetett megint. – Ti is be vagytok kerítve! – kiabálta át az ottani ország lakóinak a drótkerítésen túlra, mert a keleti határszélen is egy drótkerítést látott.
Aztán fogta magát ez a Kovács János, és elment az északi határszélre.
– Haha! – nevetett megint egy nagyot. – Én nem szeretnék így élni! – kiabálta át a drótkerítésen túlra, mert az északi határszélen is drótkerítést látott.
Aztán elment a nyugati határszélre.
Már éppen nevetni akart, és átkiabálni a másik országba, amikor a drótkerítésen túlról meghallott egy embert:
– Hát nem veszed észre, te Kovács János, hogy be vagy kerítve? A te országod körbe van véve drótkerítéssel!
Elgondolkodott ekkor Kovács János, aztán elment az ország közepére, ott felállt egy nagy színpadra, és beszélni kezdett a tömegnek:
– Most jól figyeljetek, Kovács Jánosok és Kovács Jánosnék! – kiáltotta. – Be vagyunk kerítve! Egy drótkerítés vesz minket körül! Nem vagyunk szabadok! – szónokolta.
– Haha! – nevetett a tömeg. – Nem hiszünk neked, Kovács János! Nem hiszünk neked, Kovács János! – skandálták egy emberként.
Aztán amikor befejezték a skandálást, szépen hazamentek ezek a Kovács Jánosok és Kovács Jánosnék, és még ma is élnek Európa közepén, a bekerített országban, ha meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.