KOCKÁBÓL IS LEHET BORT CSINÁLNI, CSAK KICSIT MÁSOK LESZNEK A TANNINOK

INDEX 
- MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: K. Á.
2017.12.22. 

Ismerős a „kész a bor!” vidám kurjantása a kollégiumi büfé mélyéről? Az ízlelőbimbók és gyomorsavak dermedt csendje, az elkerülhetetlen gasztroenterológiai sokk előtti lemondó sóhaj, mielőtt megcsap a friss tablettás bukéja? Az instant műanyagkannás ugyan a kelet-európai világteremtés szerves része, a házi borkotyvasztásnak komoly hagyományai vannak a tengerentúlon is. A legendás alkoholtilalom mellékterméke: a kockabor.

Hogy a húszas évek szövetségi szintű szesztilalma versenyben van minden idők legkontraproduktívabb politikai döntései között (jó, hát erős ez a verseny, tudjuk), régi közhely: adóbevételeitől megfosztott állam, betarthatatlan szabályok, össznépi illegalitásba kényszerítés, egész iparágak megrogyasztása a mezőgazdasági termelőktől az éttermeken át a színházakig. Kevésbé ismert, hogy a prohibíció kicselezésére hozott számtalan kreatív próbálkozás egyikeként ekkor született meg a házi felhasználásra szánt tömör boralapanyag is – pontosabban szőlőlé természetesen, amit Isten ments, hogy a gondosan feltüntetett instrukcióknak megfelelően bárki alkohollá változtasson természetesen.

A kanadai és mexikói csempészeten kívül az 1919-től hivatalosan 13 évig tartó prohibíció sok üzletet fel is virágoztatott persze – jó kis összefoglaló olvasható ezekről az Újkoron. Mivel az orvosok a megfázástól a daganatos betegségekig a legkülönbözőbb kórokra írhattak fel whiskyt – a teljes gyógyulás érdekében rögtön öt litert –, a szeszcsempészek tömegével kezdtek patikákat üzemeltetni, New York államban néhány év alatt megháromszorozódott a gyógyszertárak száma. A papok, rabbik, lelkészek is fontos mellékesre tehettek szert, minthogy ők is mentességet kaptak a törvény alól...

ITT OLVASHATÓ