KELL-E MINDENKINEK SZAVAZNIA?

ÁGOSTON LÁSZLÓ BLOGJA
Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2017.12.01.

Nem igaz, hogy minden ember egyenlő. Ha így lenne, mind ugyanannyi adót kéne hogy fizessünk, ugyanannyit kéne keresnünk, mindannyian atomtudósok és egyben válogatott súlyemelők lennénk egyszerre. Hiszen mind ugyanazt tudnánk - ugyanaz kéne hogy legyen az elvárás is velünk szemben. Mellesleg ezt hívják kommunizmusnak és azt hiszem, kevesen hisznek 2017-ben a megvalósíthatóságában.

Minden ember egyenlőnek születik. Ez viszont tökéletes és megfellebbezhetetlen igazság, amivel bárki, aki vitatkozni mer, gazemberséget követ el. Mindenkinek egyenlő lehetőségeket teremteni és mindenkit egyenlő eséllyel indítani az élet nevű nagy versenyben - ez lenne a demokrácia célja. És idáig a dolog szép és jó is.

Csakhogy a születés után kiderül, ki milyen képességeket hozott: ki lesz atomtudós és ki súlyemelő, kit érdekel jobban az irodalom és kinek nem megy a fejébe a fizika, ha pisztolyt szegeznek is a szívéhez. Ha elméletben kivesszük is a szülői és társadalmi környezet befolyásoló faktorát, még akkor is lesz bőven, aki lustább vagy szorgalmasabb, intelligensebb vagy butább, törődőbb vagy önzőbb, gyorsabb vagy lassabb - mert nem vagyunk ugyanolyanok. És ezért nem is vagyunk egyenlők.

A társadalom feladata nem az lenne, hogy egy szinten kezelje az anyagyilkost és Teréz anyát vagy a jó szívű, kedves, de rendkívül szerény képességgel megáldott Andriskát és a csillogó elméjű Szilvit. Az egyenlő lehetőségek megteremtése lenne a cél, hogy mindenki ugyanonnan tudjon rajtolni és senkit se vegyenek fel a szervezők motorral a futóverseny közepén, legyen bár akár a miniszterelnök lánya az.

De mi következik mindebből? Az, hogy nem érhet ugyanannyit a szerény képességű Andriska és a csillogó elméjű Szilvi, az anyagyilkos és Teréz anya szava sem. Mint ahogy a való életben, egy megbeszélésen, egy családi asztalnál sem ugyanazzal a súllyal esne latba a kettő. Akkor miért ragaszkodunk mégis mindenáron a minden ember egyenlő - egy ember egy szavazat fényesen becsődölt elméletéhez? (Miért csődölt be? Mert ahogy korábban is írtam: nem a legjobb programot, hanem a leghangosabb senkiházit szavazza meg a nép, aki a legtöbbet ígéri vagy a leghangosabban veri a mellét. Nézz szét a vesztébe rohanó demokráciákban Brexittől Trumpon át Magyarországig.) Miért hisszük, hogy egy ember attól értékes, hogy szavazata van? Ha ma, a minden ember egy szavazat világában elmész Borsodba azt látod, az ottani magyarok ugyanolyan fontosak a kormány számára, mint mondjuk a felcsútiak? Nem a szavazati jogon múlik…

ITT OLVASHATÓ