Szerző: TOMPOS ÁDÁM, SCHUSTER CSABA
2017.12.02.
Nehéz arra a kérdésre választ kapni, hogy pontosan hányan is laknak a Szabolcs-Szamár-Bereg megyei Kispaládon. Egyrészt mert az ukrán–magyar határon fekvő község tényleg kicsi: három utcája van mindössze, a Fő utca, az Új utca és az Újabb utca. Másrészt dacára annak, hogy Kispaládnak is bőven kijut a magukra hagyott északkelet-magyarországi települések problémájából, a falu lakossága valamiért folyamatosan növekszik. Míg 2010-ben 536 lakosa volt, addig idén már 1347-en mondhatták magukat kispaládinak. A jelenség nem egyedi egyébként a keleti végeken, mintegy harminc település vallhatja magáról, hogy ott nem okoz gondot az elvándorlás. Több ezer fővel nőtt az ukrán határhoz közel fekvő Szabolcs-Szamár-Bereg megyei falvak lélekszáma, de a 151 százalékos növekedést produkáló Kispalád az, amely közöttük a legjobban teljesít. Erről kérdezősködtünk, először az Újabb utcában.
– Hát olyan négyszáz körül vagyunk itt a faluban…
– És a nyilvántartás szerint?
– Hát úgy valamivel többen. Vagy hát igazából jóval többen, na!
Alanyunk válaszadás közben el is mosolyodik, amihez csak azt fűzi hozzá, hogy nem tudja pontosan megmondani, mennyien jelentenek be magukhoz ukrán állampolgárokat.
– Pullba csinálják, gondolom. Tudja, sutyiban. Nyilván senki nem fog dicsekedni ezzel. De hát erről kérdezzék meg a polgármester asszonyt!
A hivatalba megyünk, amelynek ajtaján kiragasztott papírlap fogad. Rajta a jegyző, Varga Zoltán üzenete, amely arra figyelmezteti a betérőket, hogy a hatályos törvényi rendelkezések értelmében lakcímbejelentés kizárólag járási hivatalnál teljesíthető. Valamint az 1992. évi lxvi. törvény definíciója arról, hogy mi is a polgár lakóhelye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.