KARÁCSONY VAN! KÉREM, NE ZAVARJANAK!

HUPPA BLOG
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2017.12.25. 

A diktátorok szeretik a Karácsonyt. A diktátorok seggnyalói is szeretik a Karácsonyt. Alább ezt be is fogom bizonyítani. Ugyan nem beszéltem velük erről, de – mivel nem rejtik véka alá – a megnyilvánulásaik erre utalnak. Mondhatja persze bárki, hogy a Karácsonyt mindenki szereti. Ez így jó, így természetes. Említettek azonban egészen másként és másért szeretik, mint más, rendes ember.

Van nekünk erre jó példánk is. Itt van mindjárt ez a G. Fodor Gábor nevű, embernek, magyarnak egyként silány, szellemi törpe. Mellesleg fizikai valójában sem egy dalia, de nem ezért nem szeretjük. Ettől még bőven lehetne tisztességes ember, de nem az. Aki akarja, nézzen utána a Mandineren a karácsonyi cikkének. (http://mandiner.hu/cikk/20171224_g_fodor_gabor_a_megrendulesrol) Jómagam véletlen és vétlen kalandozásaim során akadtam bele, vagyis minden szándékosság nélkül. Ennek megfelelően minden esetleges feddést és korholást a leghatározottabban hárítok. A Mandinerben leközölt iratnak az a címe, hogy „A megrendülésről”. Nem tudjuk, mitől rendült meg a G. Fodor, de legyünk abban egészen biztosak, hogy nem attól, amitől más rendes ember szokott. Ő speciel azt állítja, hogy egy távirattól (?) rendült meg, amiben mindössze annyi állt, hogy holnap érkezem. A távirat miatti jogos érzelmi hullámnak véleményem szerint csupán abban az esetben van, lenne értelme, ha a feladó az AVH (Nem ÁVH, de már majdnem!), és az értesítés előrevetíti a szerző jól megérdemelt sorsát a titkos földalatti kazamatákban, ahol végre megbízható és hagyományos módszerekkel kiszedik belőle az igazságot. Humbug amúgy. G. Fodorban semmi nem igaz, az egész ember egy nagy hamisság és hazugság. Azt meg, hogy ő csupán egy urat szolgál, feltétlen és alázatos szolgaként, úgyis tudjuk. A király udvari bolondja ő.

Eljátszadozom a gondolattal: mi lenne, ha megtudná, hogy a király haragja juttatta őt a hatalom titkos tömlöcébe, s szabadságának ára az, hogy megtagadja a királyát? Szerintem hamar, szinte azonnal szabadulna, még ruhacserére sem lenne idő, árván maradna a tyúklábmintás darócszmoking. (Vajon lesz-e majd a méretében?)...Hogy mi csalt mégis kényszerű, vagy inkább kényszeredett mosolyt az arcomra, elolvasva azt a pár mondatot, összehányt kusza gondolatsort (még hogy gondolat!), amiből cseppet sem derül ki a szerző megrendülésének oka és tárgya? Az első mondat, mely így hangzik (és ezt most szó szerint idézem!): „Tegyük most félre a politikát.” Igen, bold betűtípussal szedve, felkiáltójel nélkül, kijelentő módban. Első ránézésre mégsem lenne ez annyira sokkoló, ha utána rögtön nem következne a társadalmi célú hirdetés: Országgyűlési Határozat a Soros-Tervvel Szemben. (Ezt is már ki tudta így kitalálni, ezt a címet? Biztosan az is egy jó magyar ember volt. Talán a Szilárd, vagy a Lajos. Az ő napviláguk süt át a szórenden és szintúgy a tartalmi elemek vakablakán.)...

ITT OLVASHATÓ