Szerző: jotunder
2017.12.29.
Tegnap a Sufniban voltunk, Pálos Hanna csodálatos volt egy nem különösebben jó, de azért nem rossz angol darabban. Nagy Ervin úgy emelte fel, mint valami cirkuszi unterman. Persze, senki sem tudja ki az a Pálos Hanna, nem is nagyon érdekel senkit az ilyesmi, a Milo, ez a tehetségtelen, szociopata faszkalap, az igen, na de kit érdekel a színház, körúton belüli színház főleg, nem kapnak másfél milliárdot, mint a Demeter Szilárd, aki szintén egy szociopata faszkalap, még a Milo alatt is vagy három szinttel, de legalább a körúton kívül, ki dugja ezt a Demeter Szilárdot kérded, és pont a Tőkés László, hát jézusom bazmeg, miért ennyire kiszámítható ez az egész.
Tudom, hogy ez nem jó így, ez a mindennapszínház, de ez most a mindennapélet, így működünk, és most jöttünk haza az Örkény stúdióból, a Dohány utcai seriff, és nem akarod tudni. Nem, ezt tényleg nem akarod tudni.
Nyolcvan perc vaksötétben. Halál. Sok, sok halál. Gáz, kiloccsanó agyvelő, elfolyó zsír az embermáglyák alatt, és pont a dédszüleim zsírja, az ő hulláik, az ő fulladásuk a ciklonbétől.
Bevallom ronda dolgokra gondoltam ott a sötétben. Erre a nyilas picsára, valami Novák Katalin,aki elmagyarázta, hogy a melegek, nem érdekes, tényleg nem, és hát nem szép dolgokra gondoltam vele kapcsolatban, meg a többivel kapcsolatban, akik ma zárnák rám a vagonajtót, aztán semmire sem gondoltam. Semmire a világon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.