JÁTSSZUNK PROGRAMOZÁST!

QUBIT BLOG
Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ
2017.12.09.

...Volt egy pár év, amikor Magyarország (vagy talán az egész világ?) még nem döntötte el, hogy a kis polgáraiból homo informaticusokat akar-e nevelni, akik legalább annyira értik, hogy micsoda egy számítógépes program, mint amennyire a világ egyéb dolgaiban tájékozódni tudnak, vagy pedig olyan analfabéta felhasználókat, mint amilyeneknek például a mai okostelefonok készülnek. Bevallom, én az előbbiben reménykedtem, de az utóbbi vált valóra. Két okból reménykedtem az előbbiben: egyrészt, mert a programozás, mint Rod barátom mondta, a legjobb számítógépes játék, és mindenféle képességet jól fejleszt, másrészt pedig azért, mert akkor talán lett volna esélyünk arra, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatva a szakképzett informatikusoknak (a „guruknak”), és azok nem gombolhatnának le bármennyit bármiért bárkiről.

Én azóta is mindig keresem az alkalmat arra, hogy legalább néhány fiatalt meggyőzzek erről, és megmutassam nekik a legjobb számítógépes játék nagyszerűségét. Ez lenne ennek a sorozatnak a célja is. Nézzünk körül a számítógép virtuális terében. Nem a hardverben, arról nem lesz szó, hanem ott, ahol mi magunk virtuális lényeket tudunk létrehozni, és ahol ezeket a lényeket rá tudjuk venni, hogy kommunikáljanak egymással és a külvilággal (elsősorban a billentyűzettel vagy az egérrel és a képernyővel), vagyis velünk. Milyenek lehetnek ezek a lények, és mit tudnak csinálni? Milyen programozási nyelveken milyen darabokból tudunk összerakni egy programot, és hogyan?

Donald Knuth, a programozás művészetének királya egyszer azt mondta, hogy a programokat nem a számítógépeknek írjuk, hanem egymásnak. Igaz, hogy amikor egy programot elindítunk, akkor a számítógép elolvassa, feldolgozza, és nagy örömünkre végrehajtja a benne leírtakat, de sohasem jutnánk el eddig az örömteli pillanatig, ha előtte nem mentünk volna végig a fejlesztés mindenféle állomásán, amit legtöbbször nem egyedül végzünk el, de még ha egyedül csináljuk, akkor sem egy szuszra. Sokszor félbehagyjuk, és amikor újra nekiülünk, értenünk kell, hogy mit csináltunk addig. Ezért – bizonyos határok között – sokkal fontosabb a programok áttekinthetősége és érthetősége, mint a hatékonyságuk. A mai világban maguk a számítógépek, amikor a programjainkkal megismerkednek, először is hatékonyabbá teszik őket (ezt úgy hívják,hogy optimalizálják azt, amit beírtunk nekik). Ráadásul a mai hardverviszonyok között a hatékonyság igazából csak azoknál fontos szempont, akik mondjuk egy nagy terhelés mellett dolgozó szerver működését szabályozó rendszerprogramokat írnak. Arra aztán biztosan nincs szükség, hogy egy normális homo informaticusilyenekkel bajlódjon.

Ebben a szellemben fogunk a következő résztől kezdve megismerkedni néhány olyan eszközzel, amik segítenek kihasználni a számítógép virtuális valóságának végtelen sok lehetőségét...

ITT OLVASHATÓ