JAMAICA UTÁN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KASZA LÁSZLÓ
2017.12.01.

Több mint két hónapja ügyvezető kormány irányítja a német politikát. A szeptember 24-i választások óta sikertelenek voltak a kormányalakítási próbálkozások. Erre nem volt példa a Német Szövetségi Köztársaság közel hatvanéves történetében. Ahogy a „Made in Germany” kifejezés az iparban, kereskedelemben világszerte a jó, megbízható minőséget jelentette, úgy a politikában is a stabilitás, a siker szinonimája volt. Sikeresen irányította az EU-n belüli ellentétek elsimítását és járult hozzá a gazdasági válság, a Brexit, a Donald Trump jelentette problémák megoldásához. Ebben nagy szerepe volt az ország ügyeit tizenkét éve irányító Angela Merkel kancellár asszonynak.

És most kormányválság ugyanitt. Ez persze nem ismeretlen a parlamenti demokráciák történetében. Legutóbb Hollandiában hét hónapig vitatkoztak a pártok, míg megalakították az új kormányt. De Németország gazdasági ereje, politikai tekintélye miatt más a helyzet. Amikor Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban vezetési válság van, a biztos, szilárd pontnak tekintett Angela Merkel pozíciójának megrendülése sokként hatott egész Európában. Különösen vonatkozik ez Franciaországra – írja a konzervatív Le Figaro, hiszen az ambiciózus fiatal elnök, Emmanuel Macron Európa-terveinek megvalósítása a német kancellár asszonnyal való együttműködésre épül.

Miután az addig uralmon lévő nagykoalíció (CDU/CSU–SPD) szociáldemokrata tagja már a választások éjszakáján bejelentette, hogy ellenzékbe vonul, a konzervatív pártoknak pedig nem volt abszolút többségük, kénytelenek voltak új megoldást keresni. Három lehetőség között kellett választaniuk: új koalíció a parlamenti pártok között; kisebbségi kormány; új választások kiírása. Először a Jamaica fedőnevű (fekete–sárga–zöld) koalíció megalakításával próbálkoztak, ám ez ötheti vita után meghiúsult. Hadd tegyem hozzá, az lett volna a csoda, ha sikerrel jár. Négy olyan párt szövetségét jelentette volna (kereszténydemokrata CDU, keresztényszociális, bajor CSU, liberális FDP, zöldek), amelyeknek egyetlen közös nevezőjük volt: a szélsőséges pártokkal (az AfD-vel és a Balpárttal) nem lépnek szövetségre. Amúgy semmiben nem értettek igazán egyet. A Jamaica-koalíciós tárgyalások azzal értek véget, hogy a liberális FDP fiatal elnöke, Christian Lindner, aki négy év után visszavitte pártját a parlamentbe, mikrofon elé lépett, és közölte: értelmetlennek tartja a további koalíciós vitát, szerinte „jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni. A viszontlátásra”. Balra el.

Azóta olyan „új” koalíció megkötésének lehetősége áll előtérben, ami nem más, mint a régi: CDU/CSU – SPD. A szociáldemokraták vezetősége megosztott abban a kérdésben, hogy visszatérjenek-e olyan nagykoalíciós kormányba, melyet Angela Merkel vezet. Martin Schultz, az új pártelnök, akit fél évvel ezelőtt százszázalékos szavazataránnyal választott meg a pártelnökség, és akit most felelőssé tesznek a rossz választási szereplésért, a koalíció folytatása ellen van. Viszont támogatja a gondolatot elődje, Sigmar Gabriel, akinek azonban a párt elmúlt nyolcévi, nagykoalíció-beli rossz szereplését róják fel. Ő azonban nagyon jól érzi magát mostani posztján, a külügyminiszteri székben. Reméli, hogy ott marad, ha felújítják a szövetséget a CDU/CSU-val. A december közepére tervezett pártkongresszus dönt majd erről, és ha igennel szavaz, arról is, hogy milyen programmal lép fel az SPD a koalíciós tárgyalásokon. De még ezt a programot is jóvá kell majd hagynia – demokrácia, meddig a szem ellát – a megszavaztatott párttagságnak...

ITT OLVASHATÓ