IVÁNYI GÁBOR: MÉRHETETLENÜL SZÉGYELLNIVALÓ ÉS SÁTÁNI, AMIT SOROS GYÖRGGYEL MŰVELTEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2017.12.07.

Még ha gyenge is a hang, egy adott időszakban igenis megrengeti a némaságban vagy a csak saját hangja által betöltött űrben előretörő hatalmat – mondja Iványi Gábor arról, miért nem szabad feladniuk, elsősorban önmagukat, a civileknek, s miért kell kiállni és szólni. A Magyar Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Alapítvány vezetője szerint ki kell mondani, hogy ami történik, az bűn. A lelkész arra számít, hogy folytatódik ellenük a kormányzati hadjárat, de ettől nem omlanak össze: „valahogyan kivárjuk, amíg majd ők összeomlanak. És akkor újrakezdjük, újra fogjuk építeni, amit most eltapostak.” Iványi és főiskolai professzortársai Nobel-békedíjra jelölték Soros Györgyöt, ezzel védve őt az általuk gyalázatosnak és ördöginek tartott hatalmi játszmától.

– Ön is Soros György katonája lett?

– Mindig is az voltam. Persze a szónak más értelmében, mint amire az Orbán-kormány használja. Soros Györggyel korábban is volt kapcsolatunk, még jó régen, évekkel ezelőtt az egyik szakértői bizottságban helyet kaptam, aztán pedig pályáztunk néhányszor. A napokban pedig postára adtunk egy levelet. Mi itt, a Wesley János Lelkészképző Főiskolán öten professzorok – Lukács Péter oktatáskutató, Majsai Tamás teológus, Nagy Péter Tibor szociológus, Szilágyi Gál Mihály filozófus meg én, a rektor – javasoltuk Soros Györgyöt, hogy legyen ő a következő Nobel-békedíjas. Jelöltük őt erre. Tudom, nem százszázalékos az esélye, hogy ez meghallgatásra talál a bizottságnál. Meg azt is tudom, milyen hálás lesz érte a kormány. Szókratész a méregpohár feletti utolsó szavaként azt mondja: „Tüntessetek ki, mert megérdemlem.” Soros György igazán megérdemli, hogy kitüntessék. Ez a dolog egyik fele. A másik pedig, hogy olyan mérhetetlenül szégyellnivaló és sátáni, amit vele műveltek, hogy nem volt jobb ötletünk arra, miképpen lehet ez ellen valamit tenni. De valamit tenni kellett.

– Gondolom, az ön esetében nem a támogatásokhoz van köze a szimpátiának.

– Természetesen nem. De a mi támogatásunk, ahogyan más magyaroké is, bizonyítja, hogy milyen ördögi és hamis a kormány kampánya. Mi most a mobilmosodánk finanszírozásához is – mások mellett – a Nyílt Társadalom Alapítványtól kaptunk támogatást. Ez egy igen költséges, utánfutóra szerelt mosó- és szárítógép, amit beszereztünk, és már a menekültek átáramlása idején használtunk. Abban maradtunk, hogy békeidőben a Miskolc melletti Lyukóvölgybe kiűzött roma családok rendelkezésére bocsátjuk. Saját áramfejlesztője is van, nincs szükség hálózatra a működtetéséhez, hatalmas előrelépés azoknak, akiknek sok esetben fedél sincs a fejük felett. Ez nagyon szép program volt.

– Idén ötmillió forintot kapnak a Nyílt Társadalom Alapítványtól.

– Körülbelül, igen.

– Ennyitől még nem számítanak külföldről támogatott szervezetnek.

– Nem, de fütyülünk rá, hogy azok vagyunk-e. Nem azért, mert tetszik nekünk dacolni a hatalommal, hanem azért, mert azt gondoljuk, az embernek normálisnak kell maradnia. És inkább el kell viselni, hogy eltapossák, mint örökké bujkálni. Úgysem tudunk úgy elbújni, hogy a hatalom ne találjon meg. Nevetségessé válunk, amikor megpróbáljuk kicselezni a hatalmat, mert az pontosan tudja, kik azok, akiket üldöz, és addig fogja aljas módon csűrni-csavarni a maga jogszabályait, amíg meg nem találja a módját, hogy tönkretegyen minket. Akkor meg addig is szabad emberként, felemelt fejjel kell tenni a dolgunkat. Nem szállunk be a játékukba.

– Lesz békeidő?

– Nem létezik olyan szörnyűséges kor, amikor belül ne lehetne békét teremteni. És ebbe belefér az is, hogy kicsavarják az ember kezéből egyik-másik fontos ügyét. De ettől nem omlunk össze, hanem valahogyan kivárjuk, amíg majd ők összeomlanak. És akkor újrakezdjük, újra fogjuk építeni, amit most eltapostak. Amikor a régi kedves gyermekkori olvasmányunkban Rácz tanár úr szőnyeg szélére állítja a gittegyletet, Nemecsek közben kikaparja egy frissen berakott üveg gittjét. Tudom, a gittegylet kifejezésnek más az üzenete, de ebben a könyvben mégis sok minden benne van arról: vannak az életben számunkra fontos és kedves dolgok, amelyeket nem engedhetünk elveszni akármilyen Rácz tanár úr kedvéért sem. És hol vannak ezek Rácz tanár úrhoz képest…

ITT OLVASHATÓ