Szerző: narancs.hu
2017.12.05.
Innentől át is adjuk a szót a "szihológusnak", kezdődjön a nagy terápi... (freudi elszólás), a mulatság!
"Sosem akartam pszichológus lenni, erre nem elég, hogy mégis az lettem, most még írhatok is blogot a pszichológiáról. De ez semmi, még meg sem mondják, hogy miről írjak, csak azt, hogy bármiről, ami pszichológia. Meg azt, hogy havi négyszer. Illetve hetetne egyet, az még több is, mint havi négy. Meg azt is megmondták, hogy kb 3-4-5-6000 karakter legyen. Az egy-két ánégyes oldal. Végül is, a betűket ismerem, s bár kézzel elég rondán írok, géppel egész olvashatóan, hát majd csak kikerekedik belőle valami.
Szóval pszichológia. Lélektan. Agyturkálás, pszichomókuskodás, olykor szihológia, nekem meg az anyu gyerekként úgy tanította, hogy mintha túlfutnék egy tüsszentést, hapcihológia. Merthogy mégiscsak meg kellett tanulni azt, hogy mit dolgozik. Anyukád? Tudod, mit dolgozik? És a nagymamád? Hapcihológusok, mondtam büszkén, és már akkor tudtam, hogy na, hapcihológus, az bizony nem leszek.
Aztán... Node ezt hagyjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.