IDÉN ELSŐSORBAN AZ AUTORITER KELETI GÁTAT KELL VENNIE AZ EU-NAK, MAGYARORSZÁG LEHET AZ ELSŐ LATOR ÁLLAM ERREFELÉ - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2017.12.28.

- Hogy Budapest és Varsó csemegézik az unió előnyeiből, de a kötelezettségekből nem kér, az jobban aláássa az európai tervet mint a Brexit

- A jogállam szempontjából nehezen lehet alulmúlni, hogy a magyar kormány nagy ívben tesz az Európai Bíróság által hozott döntésre

- A németek kétharmada azt mondja, hogy vonják meg a támogatásokat a magyaroktól és a lengyelektől, ha azok nem hajlandóak megosztani a menedékkérők ellátásának terheit

Guardian

Az unió váratlan akadályba ütközött a tekintélyuralmi keleti szárnyon, és hogy Brüsszel miként birkózik meg a liberális nyugati szabályokat és elveket szándékosan semmibe vevő országokkal, az jövőre még a Brexit nehézségeit is a háttérbe szoríthatja. Vagyis 2018-ban a legnagyobb fenyegetés Keletről jön, mert fennáll a veszélye, hogy Magyarország és Lengyelország lesz az első lator állam az EU-ban. A Bizottság pár hete példátlan eljárást indított Varsó ellen, és az Európai Bíróság elé citálta az Orbán-kormányt, amiért az folyamatosan támadja a polgári szabadságjogokat, valamint a CEU-t. Továbbá mindkét tag az ítélőszék elé kerül, miután kerek-perec visszautasította a kvótát. Egyre valószínűbb, hogy elhúzódó, politikailag terhes viszály alakul ki. Sem a Fidesznek, sem a PiS-nek nincs kedve visszavonulót fújni, tekintve a remek közvélemény kutatási adatokat, a megosztott ellenzéket és a fellendülő gazdaságot.

Orbán, aki a kényelmes újabb választási győzelem felé robog, a keresztény európai kultúra védelmére szólít fel a muzulmán invázióval szemben és döbbenetes szintre emeli Soros gyalázását. Hogy vannak országok, amelyek igényt tartanak az EU előnyeire, de fittyet hánynak az alapértékekre, értelemszerűen jobban aláássa az európai tervet, mint a britek kiválása. A 7-es cikkely lehívása ugyanakkor visszafelé is elsülhet, mert nem kizárt, hogy elidegeníti a két lakosságot, amely egyelőre alapvetően uniópárti. Ezek után bizonyosan hangosabbak lesznek a követelések, hogy a támogatásokat kapcsolják össze a jogállam betartásával. Ám a populista veszély másutt is fennmarad, így a svédeknél, olaszoknál. És német kormány a belső nehézségek miatt ezúttal még nem tudja vállalni a terhek oroszlánrészét. A populisták arra várnak, mikor jön el az ő idejük. Európa egyelőre nem jutott ki az erdőből.

Die Zeit

Varsótól Ankaráig fokozódik a nyomás az igazságszolgáltatásra. Sok bíró tiltakozik a függetlenségül ellen irányuló támadások miatt, de már jó ideje messze nem mindegyik. Az idei év egyáltalán nem volt jó a jogállam szempontjából, ezt döbbenetesen világosan lehet látni Lengyelországban, de ilyen Románia is, hogy Törökországot egyáltalán ne is említsük. A tekintélyelvűség és a liberális rend között általános ellentét legkésőbb ebben az évben teljes erővel lecsapott az európai igazságszolgáltatásra. A lengyeleknél a Jog és Igazságosság gyakorlatilag befejezte a jogállam két éve tartó lebontását. Az alkotmányt szép csendben hatályon kívül helyezték, eltörölték a Legfelsőbb Bíróság önállóságát, lehetővé tették, hogy az ottani bírákat a hatalom embereivel váltsák fel. A testület elnöke jogi államcsínynek minősítette a történteket, merthogy megszűnt a hatalmi ágak szétválasztása. Az EU azonban pipogyának minősült, bár a végén beindította az eljárást a 7-es paragrafus alapján. De igazából az uniónak nincsenek megfelelő eszközei, ha valamely tagállam búcsút int a jogállamiságnak.

Még drámaibb a helyzet Törökországban, ahol több mint 4 ezer bírát és ügyészt vettek őrizetbe, illetve bocsátottak el a tavaly nyári puccskísérlet után. Köztük van az Alkotmánybíróság két tagja is. De nem csak az újdonsült tekintélyelvűek helyezik nyomás alá a jogállamot. Sokszor immár az alkotmánybíróságok is politikai szempontokat mérlegelnek döntéseiknél, és ezzel a saját hitelüket rendítik meg. Kivétel Franciaország, ahol Macron megerősítette a bíróságok önállóságát. Ugyanakkor az európai jogállam egyik legsötétebb pillanata volt, amikor a magyar kormány nem volt hajlandó elismerni az Európai Bíróság ítéletét a menekültek elosztása ügyében. Orbán Viktor nem egyszerűen a közös migrációs politikát, illetve az emberbaráti szolidaritást kérdőjelezte meg ily módon, hanem az európai terv tényleges alapját veszélyezteti. Ha az megindul lefelé, akkor nem lehet egykönnyen megállítani.

Ugyanakkor az is tény, hogy a kvóta kapcsán a határozat többségi alapon született meg, ám a magyarok azt nem szavazták meg. Mégis kötelezi az országot, vagyis itt egy német jogtudós szerint legitimációs hézag keletkezett. Az alulmaradt állam elveszti szuverenitása egy részét, amit a populisták könnyen úgy állítanak be, hogy Brüsszel bitorolja a hatalmat. Pontosan ezt mondja a magyar vezetés, mármint hogy kénytelen a polgárokkal együtt olyan menekültpolitikát elfogadni, amelyet elvet, és amelyen nem tud változtatni. Ám ezzel együtt itt arról van szó, hogy egy tagállam aláveti-e magát a közös játékszabályoknak, ezért egyszerűen végzetes, hogy a magyar fél elutasítja az Európai Bíróság verdiktjét. De mellett azt is mutatja, hogy a demokratikus felhatalmazás, illetve ez EU politikai igénye közti ellentmondásból pusztító erő keletkezhet Európa számára...

ITT OLVASHATÓ