Szerző: POGÁTSA ZOLTÁN
2017.12.17.
Milton Friedman méltán kapott Nobel díjat, valóban nagy tudós volt, szemben például a neoliberálisok másik hősével, Ayn Randdal, aki egy kirekesztő, szélsőséges, szociopata szektát vezetett. Friedmannak jelentős hozzájárulása volt a közgazdaságtan tudományához. Egyrészt Anna J. Schwartzzal nagy szabású elemzést írt a Nagy Gazdasági Világválságról, melynek konklúziója jelentősen alakította a jegybankok szerepével, a válságkezeléssel, a gazdaságban forgó pénz mennyiségével kapcsolatos közgazdasági nézeteket. Másrészt pedig komoly kritikát fogalmazott meg John Maynard Keynes akkoriban még domináns tanaival szemben, az infláció és a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés összefüggéseivel kapcsolatosan. Az más kérdés, hogy tudományos nézeteit is vitatták, cáfolták, de ez így természetes. A tudomány pontosan ezektől a vitáktól halad előre. A közgazdaságtan sem homogén, csak a tudatlan kelet-európai rendszerváltások vetítették bele azt, hogy van valamifajta objektív, megkérdőjelezhetetlen közgazdasági álláspont társadalmi kérdésekben.
Friedman tehát közgazdásznak elsőrangú volt. Ami miatt azonban soha nem javasolnánk példaképnek, az a társadalmi szerepvállalása. Mint minden felelősségteljes tudós, Friedman is kilépett a tudomány szűk keretei közül, és jelentős társadalmi ismeretterjesztő, felvilágosító, advokatív, már-már térítőnek nevezhető munkát végzett. Karl Marxot alapvetően a kapitalizmus érdekelte, arról adott tudományos elemzést. Munkáiból nem olvasható ki semmifajta recept egy eljövendő társadalommal kapcsolatosan, éppen ezért teljesen értelmetlen őt a szovjet típusú rendszer tömeggyilkosságai miatt felelőssé tenni. Évtizedekkel annak létrejötte előtt meghalt, és még ha Lenin, Mao vagy Pol Pot hivatkozott is rá, gyakorlatilag nem volt mit átvenniük Marx tanításaiból.
Ezzel szemben Friedman szinte folyamatosan az általa kívánatosnak tartott rendszerről beszélt, tanított, készített filmsorozatot, tartott nyilvános előadásokat, írt cikkeket és könyveket. Marx-szal szemben megélte és aktívan végigcsinálta az általa megálmodott társadalmi berendezkedés, a neoliberalizmus kiépülését, olyan neoliberális világvezetőknek adva tanácsokat, mint Ronald Reagan amerikai elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök. Sőt, miközben folyamatosan azt hangoztatta, hogy a politikai szabadságot csak a teljesen szabad, állammentes piac garantálhatja – azaz hogy a szabadpiaci dogma nem csupán gazdasági, hanem végcélja az ember politikai szabadsága – nos, mindennek ellenére nem okozott gondot neki hogy tanácsadóként bevállalja a véres, antidemokratikus puccsal hatalomra került szélsőjobboldali chilei Pinochet rezsimet ugyanúgy, mint a Tienanmen tér előtti és utáni kínai szélsőbalos kormányt...
Friedman tehát közgazdásznak elsőrangú volt. Ami miatt azonban soha nem javasolnánk példaképnek, az a társadalmi szerepvállalása. Mint minden felelősségteljes tudós, Friedman is kilépett a tudomány szűk keretei közül, és jelentős társadalmi ismeretterjesztő, felvilágosító, advokatív, már-már térítőnek nevezhető munkát végzett. Karl Marxot alapvetően a kapitalizmus érdekelte, arról adott tudományos elemzést. Munkáiból nem olvasható ki semmifajta recept egy eljövendő társadalommal kapcsolatosan, éppen ezért teljesen értelmetlen őt a szovjet típusú rendszer tömeggyilkosságai miatt felelőssé tenni. Évtizedekkel annak létrejötte előtt meghalt, és még ha Lenin, Mao vagy Pol Pot hivatkozott is rá, gyakorlatilag nem volt mit átvenniük Marx tanításaiból.
Ezzel szemben Friedman szinte folyamatosan az általa kívánatosnak tartott rendszerről beszélt, tanított, készített filmsorozatot, tartott nyilvános előadásokat, írt cikkeket és könyveket. Marx-szal szemben megélte és aktívan végigcsinálta az általa megálmodott társadalmi berendezkedés, a neoliberalizmus kiépülését, olyan neoliberális világvezetőknek adva tanácsokat, mint Ronald Reagan amerikai elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök. Sőt, miközben folyamatosan azt hangoztatta, hogy a politikai szabadságot csak a teljesen szabad, állammentes piac garantálhatja – azaz hogy a szabadpiaci dogma nem csupán gazdasági, hanem végcélja az ember politikai szabadsága – nos, mindennek ellenére nem okozott gondot neki hogy tanácsadóként bevállalja a véres, antidemokratikus puccsal hatalomra került szélsőjobboldali chilei Pinochet rezsimet ugyanúgy, mint a Tienanmen tér előtti és utáni kínai szélsőbalos kormányt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.