Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.12.27.
Az európai szabadságharcok történetével foglalkozom, most olvastam az 1821-ben kitört görögről. Felrémlett egy elég bődületes vers, 15-16 éves korom tájékán olvastam, amikor éppen próbáltam eldönteni, ki volt nagyobb költő, József Attila vagy Radnóti. 16 évesen ez fontos kérdés. Természetesen akkor sem lehet rá válaszolni, csak az ember ezt akkor még nem tudja.
A Pharos kiadó 1943-ban, azaz a születésem évében jelentette meg Radnóti műfordításait Orpheus nyomában címmel (ez a kötet meg a Negyedik ecloga, amit ráadásul a születésem napján írt, sokáig Radnóti primátusát jelentette), benne a "Hellasz" zárókórusa, Shelley befejező sorai a görög szabadságharcra írt drámájában.
Jó, persze tudom, ennek a versnek a gyilkos iróniáját valószínűleg csak az képes teljesen átérezni, aki nemrég szabadult az 1956-os "szabadságharc" utáni börtönbüntetésből, de az utolsó versszak sötét tragédiája talán sosem volt jobban érthető, mint most:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.