Szerző: GYARMATI ANDREA
2017.12.10.
Nézem a Pesti Magyar Színház felhívását és boldog vagyok.
Elmesélem, mi is történt, szerintem jó mese, és én igencsak szeretem a jó meséket, főleg, ha nem rekednek meg az álmok szintjén. Márpedig most éppen erről van szó. Régóta tudom, ha elindulsz, a Világ is a segítségedre siet, és a jó dolgok képesek tömegeket megmozdítani, hogy aztán boldog, mosolygó gyerekarcokat lássunk jutalomképpen.
Szóval az egész ügy tavaly kezdődött, egy csendes, december eleji rendelésen.
A gyerekrendelő csuda hely egész évben, de különösen karácsony előtt,amikor szinte testet ölt a gyerekek várakozása. Készülünk mi, orvosok, asszisztensnők is apró figyelmességekkel, és a beszélgetések is leginkább az ünnepi ráhangolódásról, a Mikulásról és a Jézuskáról szólnak.
Még az is előfordul néha, eléggé meg nem engedhető módon, hogy az esedékes védőoltás beadásánál is segítségül hívjuk a várva várt nagyságokat. Valahogy így:
– Figyelj csak, lehet, hogy a Mikulás vagy a Jézuska nézi ezt a szurit, és nagyon büszke lesz rád, ha ügyes vagy, szerintem érdemes jól csinálni – mondja az egyik anyuka, és én lelkesen bólogatok.
A gyerek csuda cuki, veszi a lapot, és rögtön meg is osztja a felelősséget:
– Te is igyekezhetsz akkor, doktor néni, mert téged is biztosan figyelnek, és ha nem vagy elég ügyes, te sem kapod meg az ajándékot, amit szeretnél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.