GAZDAGOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.12.09.

Ezen a képen van egy ember, akit én viszonylag közelről ismerek, nagyon régen. A képen lévők mind elégedettek, jól érzik magukat, valószínűleg mind gazdagok is. Az én ismerősöm is. Ő nem valószínűleg gazdag, tudom, hogy az. Nem úgy született, az lett. Nem most, jóideje gazdag már, ami azt jelenti, hogy mindig mindenféle emberekkel jól kellett éreznie magát.

Nem nagyon szoktam én foglalkozni ilyesfajta kérdésekkel, gazdagnak születtem, ha nem tör ki a szocializmus, egyike lettem volna a leggazdagabbaknak. De kitört, én meg szegény lettem. A családomnál pénzről senki nem beszélt, ezt a szokást megtartottam, annál is könnyebben, mert nincs miről beszélnem. Néha átvillan az agyamon, miért nem teszek meg jóformán semmit azért, hogy végre legalább így az életem vége felé gazdag lehessek. Kellene a pénz, a két kisfiam is örökölte a hülyeségemet, kellene segíteni nekik, nincs miből. (Az ugye nem kérdés, mire megyek azzal, amihez értek, az elmúlt 27 évben az számít legkevesebbet.)

És most ránéztem erre a képre....

Ha valaki azt mondaná, ereszkedjem alá egy pöcegödörbe nyakig, annyira, hogy éppen meg ne fulladjak, akkor a két kisfiamnak jut minden, ami kell, megtenném. Ha egy moslékos vödörből kellene kikanalaznom az életben maradásomhoz szükséges kalóriát, és akkor a két kisfiam jómódú lesz, gond nélkül megtenném, erős a gyomrom, volt úgy, hogy proszektúra gyakorlatra a tízóraimmal mentem be a boncterembe, az évfolyamtársaim közül néhányan attól lettek rosszul, hogy én ezt tettem.

De ezt ott fent, ezt nem tudnám. Én ezektől az emberektől undorodom. Olyan rosszul lennék a közelükben, hogy a mentőket kellene hívni, talán még kényszerzubbonyra is szükség volna, megfékezendő esetleges tombolásomat.

Örülök, hogy megláttam ezt a képet. Most már tudom, miért nem vagyok gazdag, és azt is, hogy soha nem is leszek az.

ITT OLVASHATÓ