Szerző: SZELESTEY
2017.12.22.
- Hogy Lengyelország sorsa merre dől el, az nagyban megszabja Európa sorsát. A populisták árgus szemekkel figyelnek, pedig aki nem tartja be a szabályokat, annak nincs helye Európában;
- Az orbáni rendszer lényege, hogy szétveri a liberális kereteket, mert az ő uralmát ugyan ne ellenőrizze senki!
- Az MSZP feladta a választási győzelem reményét.
Washington Post
Az uniónak az a nagy hiányossága, hogy ha egy ország megszegi a közös szabályokat, a többiek nem tudják megállítani – írja a lengyel helyzet kapcsán Ann Applebaum. A tekintélyes elemző hozzáteszi: ez már látszott a görög válságnál is, ám Lengyelország esetében bizonyos értelemben még súlyosabb a gond. A kormány ugyanis az alkotmány lebontásán dolgozik. Most éppen ott tart, hogy a saját maga által helyzetbe juttatott bírák révén képes volna befolyásolni a választási törvényeket, de még a választások eredményét is. Üldözhetné a politikai ellenfeleket, fokozhatná a nyomást a független sajtóra. A Bizottság két napja kinyilvánította, hogy mindezzel szemben érvényt kíván szerezni a szervezet normáinak.
Európa fordulóponthoz érkezett, a kérdés az, van-e a tagállamoknak politikai energiájuk, hogy kikényszerítsék az értékeket. A válasz rengeteg mindent meghatároz majd, nemcsak Varsó, hanem egy sor más ország számára is. A magyar kormány sokkal ravaszabb volt, amikor aláásta az igazságszolgáltatást, a médiát és az ellenőrző testületeket. A szélsőjobbos, vagy populista pártok, amelyeknél a lényeg, hogy ellenzik a pluralizmust, nos, ezek az erők másutt is előretörtek a választásokon. Valamennyi azt figyeli most, mi történik Lengyelországban és aszerint cselekszik. De úgy lehetne mondani: az amerikaiak azt nézik, hogy a jogállam ellenáll-e az elnöknek, aki azt nem tartja tiszteletben. Az európaiak pedig azt tapasztalják meg mostanság, hogy rendszerük képes-e állni a rohamoknak, miután egyik tagállama nem tartja be a szabályokat.
The Times
A konzervatív újság vezércikke úgy ítéli meg, hogy Brüsszel páriává teszi Lengyelországot, egyben pedig éket ver a Kelet és a Nyugat közé. Példátlan, hogy a Bizottság a 7-es cikkelyhez folyamodott, és ha az eljárást végigviszik, akkor megtagadhatják Varsótól a közösség pénzügyi alapjait, de még a szavazati jogát is felfüggeszthetik. Csak éppen lehet, hogy a folyamat visszaüt, mert Lengyelországot nem tudja rávenni a vitatott jogszabályok érvényesítésére, ám előidézheti az EU kettészakadását. A jogállam kulcsfontosságú minden demokráciában, egyúttal a tagság feltétele. És itt erős a gyanú, hogy a lengyel kormány az igazságszolgáltatás befolyásolására használná fel a reformokat. Vagyis tényleg résen kell lenni.
A varsói vezetés megbocsáthatatlanul nacionalista, folyik a személyi tisztogatás. Az unió úgy gondolja, hogy most kell cselekednie, mielőtt az ország még inkább a tekintélyelvűség felé csúszik. A Bizottságban néhányan úgy vélik, hogy előbb kellett volna fellépniük az Orbán-féle lopakodó autokrácia megfékezésére. De a brüsszeli lépésben benne van düh is, mivel Lengyelország, más közép-európai államokkal együtt nem volt hajlandó elfogadni a kvótákat. Csak éppen a harag rossz tanácsadó. Az EU-nak szem előtt kellene tartania, hogy a lengyelek nem szorulnak kioktatásra a tekintélyelvűség ügyében. Ha a partvonalra szorítják az országot, az csak növeli a PiS népszerűségét. A bírálat sokkal hatékonyabb kétoldalú alapokon. A szervezet ugyanakkor sokkal biztosabban célt érhet, ha a következő költségvetési tárgyalásokon sürgeti, hogy Lengyelország ne zárkózzon be. Azon kívül pénzt adhat civil szervezeteknek, hogy figyeljék a lengyel politikát. Ehelyett Brüsszel olyan erőpróbába kezdett, amelyet nem nyerhet meg...
Az uniónak az a nagy hiányossága, hogy ha egy ország megszegi a közös szabályokat, a többiek nem tudják megállítani – írja a lengyel helyzet kapcsán Ann Applebaum. A tekintélyes elemző hozzáteszi: ez már látszott a görög válságnál is, ám Lengyelország esetében bizonyos értelemben még súlyosabb a gond. A kormány ugyanis az alkotmány lebontásán dolgozik. Most éppen ott tart, hogy a saját maga által helyzetbe juttatott bírák révén képes volna befolyásolni a választási törvényeket, de még a választások eredményét is. Üldözhetné a politikai ellenfeleket, fokozhatná a nyomást a független sajtóra. A Bizottság két napja kinyilvánította, hogy mindezzel szemben érvényt kíván szerezni a szervezet normáinak.
Európa fordulóponthoz érkezett, a kérdés az, van-e a tagállamoknak politikai energiájuk, hogy kikényszerítsék az értékeket. A válasz rengeteg mindent meghatároz majd, nemcsak Varsó, hanem egy sor más ország számára is. A magyar kormány sokkal ravaszabb volt, amikor aláásta az igazságszolgáltatást, a médiát és az ellenőrző testületeket. A szélsőjobbos, vagy populista pártok, amelyeknél a lényeg, hogy ellenzik a pluralizmust, nos, ezek az erők másutt is előretörtek a választásokon. Valamennyi azt figyeli most, mi történik Lengyelországban és aszerint cselekszik. De úgy lehetne mondani: az amerikaiak azt nézik, hogy a jogállam ellenáll-e az elnöknek, aki azt nem tartja tiszteletben. Az európaiak pedig azt tapasztalják meg mostanság, hogy rendszerük képes-e állni a rohamoknak, miután egyik tagállama nem tartja be a szabályokat.
The Times
A konzervatív újság vezércikke úgy ítéli meg, hogy Brüsszel páriává teszi Lengyelországot, egyben pedig éket ver a Kelet és a Nyugat közé. Példátlan, hogy a Bizottság a 7-es cikkelyhez folyamodott, és ha az eljárást végigviszik, akkor megtagadhatják Varsótól a közösség pénzügyi alapjait, de még a szavazati jogát is felfüggeszthetik. Csak éppen lehet, hogy a folyamat visszaüt, mert Lengyelországot nem tudja rávenni a vitatott jogszabályok érvényesítésére, ám előidézheti az EU kettészakadását. A jogállam kulcsfontosságú minden demokráciában, egyúttal a tagság feltétele. És itt erős a gyanú, hogy a lengyel kormány az igazságszolgáltatás befolyásolására használná fel a reformokat. Vagyis tényleg résen kell lenni.
A varsói vezetés megbocsáthatatlanul nacionalista, folyik a személyi tisztogatás. Az unió úgy gondolja, hogy most kell cselekednie, mielőtt az ország még inkább a tekintélyelvűség felé csúszik. A Bizottságban néhányan úgy vélik, hogy előbb kellett volna fellépniük az Orbán-féle lopakodó autokrácia megfékezésére. De a brüsszeli lépésben benne van düh is, mivel Lengyelország, más közép-európai államokkal együtt nem volt hajlandó elfogadni a kvótákat. Csak éppen a harag rossz tanácsadó. Az EU-nak szem előtt kellene tartania, hogy a lengyelek nem szorulnak kioktatásra a tekintélyelvűség ügyében. Ha a partvonalra szorítják az országot, az csak növeli a PiS népszerűségét. A bírálat sokkal hatékonyabb kétoldalú alapokon. A szervezet ugyanakkor sokkal biztosabban célt érhet, ha a következő költségvetési tárgyalásokon sürgeti, hogy Lengyelország ne zárkózzon be. Azon kívül pénzt adhat civil szervezeteknek, hogy figyeljék a lengyel politikát. Ehelyett Brüsszel olyan erőpróbába kezdett, amelyet nem nyerhet meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.