Szerző: MÉRCE
2017.12.30.
2017 sok szempontból fontos évnek számított. Szomorú, vagy éppen dühítő aktualitásként a Lukács György szobra körüli felhajtás elhozta Lukács életművének újraértékelését is, megjelentek a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének első munkái, és magyarul is kiadták Anthony Atkinson egyenlőséget körbejáró művét. A Mérce szerzőinek év végi könyvajánlója.
Anthony B. Atkinson: Egyenlőtlenség. Mit tehetünk ellene? Budapest, Kossuth Kiadó, 396 oldal
Misetics Bálint
„Ellentétben az egyenlőtlenséggel, ami könnyű dolog, mert csak annyi kell hozzá, hogy hagyjuk magunkat sodortatni az árral, az egyenlőség sokkal nehezebb, mert ott az árral szemben kell úszni” – idézi Anthony B. Atkinson a keresztény szocialista Richard Tawneyt a néhány hónapja magyarul is megjelent Egyenlőtlenség című könyvében. A vaskos kötet ehhez a nehéz munkához nyújt segítséget.
Az egyenlőtlenségek történeti alakulásáról szóló bevezetőt követően a könyv tizenöt – számos szakpolitikai területet átfogó – konkrét intézkedést javasol az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. A javasolt reformok jelentős egyenlősítő újraelosztással és állami beavatkozással járnának, és Atkinson külön fejezeteket szán azoknak az ellenérveknek a cáfolatára, amelyek szerint az ilyesmi árt a gazdasági növekedésnek, és egyébként is lehetetlen a „globalizáció” korában. Végül pedig részletes számításokkal (az Egyesült Királyság példáján) demonstrálja, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez szükséges költségvetési források előteremthetőek.
Atkinson könyvét mindenkinek érdemes elolvasnia, akit aggaszt a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, és akik az állam elsőrendű feladatának tekintik, hogy módszeresen és bátran tegyen ez ellen.
Papp Barbara-Sipos Balázs: A modern diplomás nő a Horthy korban. Budapest, Napvilág Kiadó, 340 oldal
Pető Andrea
Hogyan történik a normaváltás? Milyen társadalmi csoportok mikor és miért kezdenek el más értékek mentén élni és cselekedni? Nincs ennél aktuálisabb kérdésfelvetés a #metoo kampány és a szerelem áruvá válását Európai Uniós pénzből legitimáló egyéni vállalkozások idején. És nincs nehezebb se, mert csak alapos történeti kutatással és megfelelő távolságtartással lehet erre a kérdésre választ adni. A válasz megadásához a vaskos kötet szerzői elolvastak mindent, amit a kortársak olvastak a sajtóban vagy irodalomban, vagy a kulcsszereplők egymásnak levélben megírtak.
A kötet két, most folyó szakmai vitához szól hozzá kristálytisztán megírt és olvasmányos formában. Az első a Horthy rendszer jellege, amit manapság két véglettel: vagy a neobarokk, államilag létrehozott rasszistának vagy társadalmi béke és fejlődés rendszerének határoznak meg. A kötet a populáris kultúra trendjeit vizsgálja, hogy milyen volt a női elit élete ebben az időszakban, hol és mit tanultak, milyen politikai küzdelmeik voltak, hogyan változott az életük. S ez a másik vita. A nőtörténészek, akik a nők történetét azonosítják a Feministák Egyesületének történetével szomorúan dokumentálták a folyamatot, ahogy ez a társadalom szélére szorított marginálissá vált csoport elvesztette társadalmi befolyását. A kötet azonban azzal érvel, hogy a nők története a Horthy korban ennél szélesebb társadalmi csoport története, még ha csak az elitet vizsgálják. A nők mindennapi életében megtörtént normaváltozás, többek között a Feministák Egyesületének korábbi munkássága miatt is, mely alapvetően megváltoztatta a magyar női elit életvitelét és világképét, mert munkát vállaltak, tanultak, és moziba jártak.
Ez az állítás továbbgondolásra érdemes a mai politikai keretben is, hogy azokat a taktikai és stratégiai hibákat nem kéne újból elkövetni, amit a magyar női elit elkövetett egy, a maihoz sokban nagyon hasonló politikai helyzetben. A kötet Magyary Zoltánné Techtert Margit életrajzával zárul. Férjét, akit ha máshonnan nem, Bereményi Géza: Tanítványok című filmjéből ismerünk, amely szívszorítóan mutatta be a szakmaiságra épülő életút csődjét. A szakmájukban kiváló nők történetének elemzése eddig kimaradt a Horthy rendszer kutatóinak érdeklődési köréből. Ezért Magyary feleségéről, Techtert Margitról, a kiváló filozófusról és elkötelezett közszereplőről kevesebben hallottak, pedig az általa szerkesztett Magyar Női Szemle a kor meghatározó véleményformáló folyóirata volt. Magyary Zoltánnal közösen lettek öngyilkosok a Vörös Hadsereg magyarországi kegyetlenkedésének áldozataiként. És ezzel valóban véget ért egy általuk képviselt utópia. Olvassuk el Sipos Balázs és Papp Barbara kiváló könyvét, hogy jutottak idáig, és tanuljunk belőle!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.