EU(RÓ) - GOND ÉS REMÉNY

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: FORGÁCH IMRE
2017.12.09.

2017 nem nevezhető az Európai Unió sikeres évének, ráadásul az idén is minden a pénzről szólt. Talán lesz megállapodás a brit "lelépési" díjról, de a Brexit-népszavazás Nagy-Britanniának így is százmilliárdokban mérhető anyagi károkat okoz. A legnagyobb bankok máris költöznek a Cityből, és Frankfurtba, Párizsba helyezik át a székhelyüket. London távozása miatt azonban a kontinensen is nő a bizonytalanság, mert vélhetően az európai pénzpiacok is átrendeződnek.

A menekültválság 2015-höz képest ugyan valamelyest enyhült, de az uniós források – a feladatokhoz mérten – messze nem elegendőek. Főleg ez az oka annak, hogy a szélsőséges nacionalizmus az egész földrészen hódít. Angela Merkel ugyan elkötelezett híve az EU-nak és az eurónak, de már a „nagyasszony” sem a régi. Várható, hogy épp – az EU szempontjából fontos – nemzetközi mozgástere szűkül, miután többet kell majd belpolitikával foglalkoznia. Úgy tűnik, napjainkban a stabil kormányzáshoz már a kimagasló német gazdasági teljesítmény sem elegendő.

További gondok forrása, hogy ezáltal a francia-német tandem is meggyengült, jóllehet az „európártiak” emiatt szurkoltak Merkel győzelméért. A kancellár eddig támogatta Emmanuel Macron merész pénzügyi terveit: a francia elnök megválasztása óta az euróövezet átfogó reformját sürgeti. A német koalíciós tárgyalások elhúzódása miatt azonban tartani lehet attól, hogy az Európai Tanács decemberi ülésén nem lesz áttörés a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) kérdésében.

Hathatós politikai támogatás nélkül pedig Brüsszel malmai még lassabban őrölnek. Számos jel utal arra, hogy az Unió jelenlegi formájában már nem alkalmas a sokféle és költséges válság kezelésére. Igaz, a rendelkezésére álló pénzügyi keretek szinte jelképesek a tagállamokéhoz képest. Antonio Tajani EP-elnök ezért is javasolja az uniós költségvetés megduplázását (évi 140 milliárd euróról 280 milliárdra). Mindezt – konstruktív módon – nem a lakossági terhek növelésével, hanem a tőzsdei tranzakciók megadóztatásával képzeli el.

Elveszett illúziók

Honoré de Balzac híres regénye ugyan a 19. század kapitalizmusáról szól, de napjainkban különösen aktuális. A pénzügyekkel foglalkozó közgazdászok többsége szerint az euró 2008 utáni válsága arra vezethető vissza, hogy az „alapítók” (Jacques Delors, Lámfalussy Sándor és a többiek) nagy műve befejezetlen maradt. A költségvetési unió politikai okokból nem valósult meg, így viszont a monetáris unió sem igazán működőképes. A gazdaság ciklikus válságai láthatóan nem kezelhetők kisebb-nagyobb pénzügyi mentőcsomagok nélkül. Ezek végső garanciáját pedig csak az Unió egészének gazdasági ereje biztosíthatja. Ezért lenne szükség például közös államkötvényekre, ha a bajba került tagállamok helyzete indokolja az átmeneti segítséget. Az európai gazdasági kormányzás, a költségvetési- és bankunió természetesen nem az egykori „alapító atyák” tudatlansága miatt épül lassan. A fő akadály változatlanul a nacionalista korlátoltság: a Brexitre szavazóknak vagy a katalán „önállóságért” tüntetőknek ma sincs fogalmuk követeléseik súlyos gazdasági következményeiről...

ITT OLVASHATÓ