Szerző: Határátkelő / ZOLI
2017.12.01.
Az amerikai Maine államról a legtöbb embernek alighanem Stephen King jut elsőre eszébe (nem véletlenül kapta ezt a címet Zoli kétrészes minisorozatának előző része), pedig egy kifejezetten gyönyörű, hangulatos országrészről van szó hegyekkel, moose-okkal (még ha láthatatlanok is…) és egyéb kalandokkal. Folytatódjanak hát Zoli kalandjai!
A Baxter Nemzeti Park
Mint minden vakáció, ez is a végéhez közeledett. Miután (fel)szedtük a sátorfánkat, elindultunk még északabbra a szárazföld belseje felé. Ezzel búcsút intettünk a fenyőillattal megbolondított sós-párás levegőben hallható állandó morajlásnak, s magának az Atlanti-óceánnak is.
Hozzávetőleg 3-4 órányi autóút várt ránk, mielőtt megérkeztünk az Appalache hegység legmagasabb pontját (Mt. Katahdin) is rejtő parkba. A Baxter Állami Park hatalmas területen fekszik (nagyjából 800 négyzetkilométer) és annak idején az egész egy maine-i kormányzó kezében volt (Percival P. Baxter), aki aztán szép lassan az államnak adományozta a földeket.
A bejutásnak megvan az ára: egy napra 15 dollárt kérnek el. Azonban, ha több napra megyünk, akkor érdemes a szezonális „bérletet” megvenni, amely - ha emlékeim nem csalnak - 40 dollárba került.
A park kapujánál megállva kitöltenek egy lapocskát rólunk, amelyen megkérdezik, hogy aznapra mi a tervünk és elkérnek egy telefonszámot, amit vész esetén fel lehet hívni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.