ELÉG NAGY VOLT A KÁOSZ - 5 ÉVE KEZDŐDTEK A DIÁKTÜNTETÉSEK

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2017.12.10.

2012 decemberének elején úgy tűnt, hogy az oktatásban gyűlő elégedetlenség nyugvópontjára ért. Pedig elégedetlenségre az oktatásban történő drasztikus változtatások, az egyre erősebb korlátozások miatt bőven volt ok. Az egy évvel korábban alakult Hallgatói Hálózat (HaHa) látszólag visszavonult.

Aztán december 10-én valami történt.

5 évvel ezelőtt, ezen a napon kezdődtek a végül hónapokig tartó, egyetemfoglalással és több tízezer ember utcára vonulásával több eredményt is elérő diáktüntetések (amikről egyébként a Mérce és a még 2010-ben alapított, többtízezer követővel rendelkező 

Tiltakozunk a felsőoktatási törvény egyoldalú módosítása ellen néven alakult Facebook-oldal is folyamatosan közvetített, még nagyobb elérést biztosítva a diákoknak). Rengeteg szervező és aktivista vett részt a demonstrációk lebonyolításában , néhányukat arra kértük, elevenítsék fel emlékeiket, és értékeljék az elmúlt 5 évet is.

Hogy kezdődtek a diáktüntetések?

Kóbor Andrea: Mind 2011-ben, mind 2012-ben a december és a január volt az aktívabb időszaka a HaHának, főleg azért, mert a felsőoktatási jelentkezési határidő közeledtével (ami jellemzően február eleje) derültek ki a jelentősebb változások a rendszerben, mint például a keretszámok megvágása vagy a hallgatói szerződés terve.

Emlékszem, öt éve december első hetében jött a hír, hogy a korábbi többtízezres államilag finanszírozott helyet a felsőoktatásban 10.500-ra vágják meg, ami technikailag az általános tandíj bevezetését jelentette volna, egy szűk réteg számára elérhető ösztöndíjjal. Ez az intézkedés minden korábbi felsőoktatási változtatásnál drasztikusabb volt, és sokszázezer fiatal életét érintette közvetlenül, ezért a hír hallatán egyikünkben sem volt kérdés, hogy erre azonnal reagálni kell.

Füzessi Károly: A HaHa egyébként a köztes időszakban is aktív volt, „szerveződtünk” (találkoztunk, gondolkoztunk, vitatkoztunk, terveztünk, tettünk) sokat, ezért volt egyfajta hátterünk, „infrastruktúránk” arra, hogy meg tudjuk szólítani az egyetemi polgárságot. Emellett ebben az időszakban maga az egyetemi polgárság is aktív és jól informált volt, mert ekkor még szerintem több volt a remény az emberekben, és a több volt a hitünk abban, hogy meg tudjuk védeni magunkat, és hogy nem fog teljesen visszafordulni a történelem kereke, és hogy a rombolás helyett az építésben érdekelt emberek meg tudják haladni a nézetkülönbségeiket. Azóta sokat csalódtunk...

ITT OLVASHATÓ