Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2017.12.14.
Múlt hét végén elmentem a postára, bélyeget venni. Nem akartam levelet feladni, sem csomagot átvenni, a magam örömére vásároltam bélyegblokkot, viszont amíg a sorban álltam (nem két perc volt!), bőven volt időm elgondolkodni azon, mennyire tiszteljük egymás munkáját.
Hogy a sorban állás hosszúra nyúlt, annak egyik oka ugyanis az volt, hogy az előttem állók közül többen is meglehetősen dörgedelmes kirohanásokat intéztek az ablak mögött ülő postai dolgozóhoz, felhánytorgatva például, hogy milyen lassú a munkamenet, mintha ezzel nem maguk is tolnának egyet az időkereten, hogy frusztráltságuk hátragyűrűzzön a sorban, feltartsa és felizgassa, további gondolatmenetekre sarkallja az utánuk következőket.
A postai dolgozó közepesen rezignáltan védekezett minden egyes alkalommal, hogy aztán a reklamáló vásárló távozása után elölről kezdje az egészet. Hadd ne mondjam, mekkora volt a népharag, amikor kikértem a bélyeget, és át kellett érte mennie egy másik ablakhoz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.