Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2017.12.02.
...Egy oktatási rendszernek épp az lenne a feladata, hogy mindenkinek minőségi oktatást biztosítson, hogy nem számítson, ki honnan származik, mindenki megkaphassa a boldogulás lehetőségét.
Az egész “tehetség” duma teljesen álságos, hiszen jól tudjuk, – ha másból nem, akkor a sajátos nevelési igényű gyerekek számának folyamatos növekedéséből biztos – a tehetség nem független társadalmi státuszunktól.
Minél szegényebb valaki, annál nagyobb eséllyel hiányoznak a gyerekkorából a tisztes polgári “tehetséget” fejlesztő eszközök és hatások. A tehetséget fejleszteni kell, ez a fejlesztés pedig többek közt az állam, az oktatási rendszer feladata.
A finn oktatási rendszer épp ezt teszi: biztosítja, hogy családi háttértől, születési helytől és más körülményektől függetlenül minden gyerek jó iskolában tanulhasson a legkisebb falutól a legnagyobb városig. Megbecsüli a tanárokat, megbecsüli a gyerekeket, és megbecsüli a szülőket.
A magyar állam ennek az ellenkezőjét teszi.
Sőt ráadásul megpróbálja eladni, hogy valójában a mi szétrohasztott, tönkretett oktatási rendszerünk jobb is, mint a finn, mert az csak középszerűséget teremet.
Biztos, hogy Finnországban sincs kolbászból a kerítés, és bizonyára az oktatási rendszerük sem hibátlan. Mi hibátlan a világon? De mindannyian boldogabbak lennénk ebben a szörnyű finn középszerűségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.