Szerző: PuPu
2017.12.27.
Olvasgatom az ÉS karácsonyi számát, van benne tartalom rendesen, gondolatok özöne, nagy és nagyratörő nevek, egy-két új és rengeteg régi, ez utóbbi minősítés a gondolatokra is vonatkozik.Kiművelt emberefők sokasága, akik még ma sem képesek stratégiát találni egy félművelt szociopata és többségében tahó, szolgalelkű sleppje ellen, de hát ez így van, mióta világ a világ.
A barbárok mindig legyőzték a kultúrát, az ember pedig olyan állatfaj, mely soha nem tanul semmiből, hiába áll a táplálkozási lánc csúcsán.
Táplálékának, például a libának vagy a gazellának a maga módján sokkal több esze van.
Igaz, hogy túlélési tankönyveiket rengeteg liba és gazellavérrel írták, de legalább az egymást követő nemzedékek tapasztalatai nem mentek kárba, messziről felismerik Semjént a susnyásban, vagy a lopakodó gepárdot, és azonnal megfelelő viselkedésre váltanak.
Az ember is rengeteg vérrel írta és írja saját túlélési tankönyvét, csak éppen azt felejtette el, hogy a túlélés a falkában rejlik.
Az egyed gyenge, de a falka erős.
Az emberek falkáját társadalomnak nevezzük, de valamiért - úgy tűnik - ez a falka alkalmatlan a tanulásra.
Talán az az oka, hogy az ember gőgös jószág, gőgösebb, mint Gúnár Gedeon, azt hiszi, hogy ami megtörtént már milliókkal és milliókkal a világtörténelem folyamán, az vele nem történhet meg, őt nem fogja a golyó.
Pedig dehogynem, de mire erre rájön, addigra már ott ül a nyakában egy zsarnok, aki ellen csak akkor mer lázadni, mikor már minden egyéb lehetőséget kimerített és valami véletlen folytán még életben van.
Persze akkor általában már késő, és ő többnyire egy keresztről nézegetheti valahol Capua és Róma között az alant vonuló győzteseket...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.