CSODÁLATRA MÉLTÓ ORSZÁG?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2017.12.20.

...Az Orbán-rendszert megalapozó, a fékeket és ellensúlyokat kiiktató, az intézményeik hatásköreit csorbító, gyakran jogtipró intézkedések keltette nemzetközi felháborodás viszonylag hamar elült. A külföldi partnerek elfogadták a jórészt hatástalanított nemzeti intézmények új vezetőit, testületi tagjait, elhallgattak az alkalmasságukat megkérdőjelező hangok. Az új díszletek között megkezdődhetett a színjáték, amelyben senki és semmi nem az, akinek-aminek látszik. A szereplők többségét egyetlen személy alakítja: Orbán Viktor. A kormány, éppúgy, mint a kormánypárt, nem más, mint Orbán, sőt, az ellenőrzésére hivatott intézmények élén is többnyire az ő „teremtményei” ülnek. Mi több, a kormány már nem a parlamenti döntések végrehajtója, hanem fordítva: az országgyűlés érdemi vita nélkül iktatja törvénybe, amit a kormány nevében a kormánypárt (azaz Orbán) kiagyal. A parlamentáris demokrácia díszletei között valójában rendeleti kormányzás folyik.

Színjátékot ad elő a „független” nemzeti intézmények többsége is. Az Alaptörvénnyel leszűkített hatáskörű Alkotmánybíróság kevés érdemi döntést hozhat, de ha mégis, akkor a személyi összetétel garantálja a kormány „igazát”. Bár a független bíróságok még úgy-ahogy tartják magukat, az ő bedarálásuk is közeleg a végstádiumhoz (Gadó Gábor: Perzsa történet, ÉS, 2017/47., nov. 24.). A sajtó mind korlátozottabban tölti be hatalmat ellenőrző szerepét: felvásárlásokkal és a reklámpiac eltorzításán alapuló „gazdasági kényszerrel” a média jelentős hányada került már eddig is Orbán-kreatúrák (Mészáros, Vajna) és -ügynökök (Pecina) kezébe, és a folyamatnak még nincs vége. Az ún. közszolgálati médiát a kormányügynökséggé degradált MTI látja el híranyaggal, miközben a megtizedelt és kivéreztetett független sajtó hatóköre egyre szűkül.

A gazdaságban is csak látszatra maradtak fenn ellensúlyok. Az Orbán egykori nemzetgazdasági minisztere által irányított MNB bevallottan alárendeli politikáját a kormány mozgásterét megszabó költségvetésnek, és az Állami Számvevőszéket is egykori Fidesz-káder vezeti (amely intézmény most, a választások előtt fél évvel, éppen a fő rivális Jobbikot igyekszik kivéreztetni). E két intézményvezető eleve meghatározza a háromtagú Költségvetési Tanács állásfoglalásait. A Gazdasági Versenyhivatal szintén Orbán baráti-üzleti köréből kikerült vezetésétől sem várhatók szakmai döntések. A legkényesebb ügyekben persze amúgy sem akadékoskodhat, mivel azokat kormányrendelettel „közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek” minősítik, amivel egyszerre vonják ki a versenyeljárás alól és rejtik el a nyilvánosság elől. (Így vásárolta meg az állam az MKB-t, a Budapest Bankot, a Főgázt és a Bombardier MÁV Hungaryt, és ezért nem vizsgálhatta a GVH a Tabán Trafik Zrt. és a BAT Pécsi Dohánygyár fúzióját, amelyből a mára profitgyárrá kinőtt állami trafikellátó létrejött.)

A gazdaság látszólag független piaci szereplői is sajátos színjátékot adnak elő. Még a multik sem lehetnek teljesen függetlenek a kormányzati befolyástól és döntésektől, hát még a kisebb súlyú hazai vállalatok. Számukra is húsbavágóak az adótételek vagy az állami bürokrácia olyan elemei, mint a cégalapítás feltételei, a különféle engedélyek megszerzésének előírásai és a közbeszerzések. Orbán rendszere a szokásosnál is kiszolgáltatottabbá teszi a gazdasági aktorokat, hiszen nagy szerepet játszanak benne a diszkriminatív szabályok, a büntetések és kivételezések. A különadók kiterjedt rendszere egyaránt szolgálja egyes vállalatcsoportok megregulázását-megfélemlítését, és ad teret az érdekkijárásnak, lobbizásnak. Ez magyarázza, hogy még a leghatalmasabb nemzetközi vállalatok (például a GE) és bankok vezetői is ellenállás helyett a különalkukat választják.

Az országban működő vállalkozások az állami (nagyrészt uniós) pénzforrások elosztása során sem számíthatnak érdem szerinti elbírálásra. A közbeszerzéseket, ahol nem lehet valamilyen ürüggyel mellőzni őket, többnyire előre „levajazzák”. Nem véletlen, hogy a vállalatvezetők kiemelkedő problémának érzékelik az állami pénzek „eltérítését” és a korrupciót. De az is árulkodó, hogy a magyar kormány elutasította az Európai Ügyészség felállítását, amely fontos szerepet játszhatna a korrupció visszaszorításában...

ITT OLVASHATÓ