Szerző: jotunder
2017.12.05.
1. A 2016-os előrehozott választásokon a brit konzervatívok elveszítették az abszolút többségüket a brit alsóházban. Ezért Theresa Maynek meg kellett egyeznie az észak-ír unionistákkal, hogy az ő tíz fős frakciójuk támogatja a kormány működését. A hét fős katolikus észak-ír Sinn Fein frakció tradicionálisan nem vesz részt a Parlament munkájában.
2. A Brexit tárgyalások legfontosabb része ebben a pillanatban az, hogy az Egyesült Királyságnak egy átmeneti kereskedelmi megállapodást kellene kötni az EU-val. A hardliner Brexiteerek szerint nincs szükség ilyesmire, de a Parlament óriási többsége szerint igen.
3. Az ír miniszterelnök világossá tette, hogy megvétózza a megállapodást, ha adminisztratív határ keletkezik Észak-Írország és Írország között (egy ilyen "hard border" az észak-ír pártok számára sem lenne elfogadható, de az unionisták támadják a Taioseach-ot, ez az ír miniszterelnök kimondhatatlan titulusa, a "zsarolás" miatt).
4. Az EU szerint az de facto európai közös piac határán hard bordernek kell lennie és pont.
5. Tegnap kiszivárgott, hogy Theresa May és Juncker megegyezett arról, hogy ún. regulatory alignment fog vonatkozni Észak-Írországra. Ez azt jelenti, hogy de facto Észak-Írország a single market része marad. Természetesen a skót miniszterelnök pár percen belül közölte, hogy akkor nekik is joguk van a single marketre. A londoni főpolgármester sem maradt ki az okosságbeszélésből.
6. Egyszer csak kiderült, hogy nincs deal. Az unionisták behisztiztek. Arlene Foster, az elnökük, világosan megüzente (ő úgy néz ki, mint egy bolgár kisboltban a kasszírsa, de valójában nagyon ügyes politikus) Észak-Írországra nem vonatkozhat más szabály, mint az Egyesült Királyságra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.