BOLDOGSÁG HELYETT BOLDOGULÁS - MIÉRT VERJÜK A GYEREKEINKET?

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA
2017.12.16.

December 10-e az emberi jogok világnapja, az elmúlt hét azonban aligha az emberi jogokról szólt. A legnépszerűbb kereskedelmi tévécsatornán azon mulattak a sztárok (akik sajnos egyben szülők is), hogyan kell a gyereket úgy megverni, hogy mások ne lássák azt. Egy somogyi településen pedig közmegvetés tárgya lett egy tanárnő, aki felszólalt egy, a gyerekeket évek óta fizikailag bántalmazó kollégája ellen.

Ez a cikk nem arról fog szólni, miért nincs rendben a gyerekverést bagatellizálni, azon viccelődni, esetleg kifejezetten támogatni ezt. Mindezt remekül összefoglalta már Ceglédi Zoltán. Az sem túl meglepő, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a gyerekverés agresszív felnőtteket eredményez, hiszen a gyerekek nem mások és nem is lesznek mások, mint tükörképei a felnőtteknek és a társadalomnak.

Persze mindig ott lesznek a tudománnyal szemben az „engem vertek, mégis ember lettem” álláspontok.

Ebben a mondásban nem csak az a szörnyű, hogy figyelmen kívül hagyja, hogy az ember akkor is ember marad, ha bántalmazzák. Emberek a népirtások, szexuális abúzus, kínzás stb. túlélői is.

Az a legszörnyűbb ebben, hogy ez a mondás remekül összefoglalja, hogyan látjuk a gyermekeink életét és saját életünket: nem az a lényeg, hogy boldog emberek legyünk, hanem nagyjából csak annyi, hogy túléljünk.

A bántalmazott gyerek túléli a verést, és annak eredményeképpen vagy megváltozik a viselkedése, mert fél egy jövőbeli veréstől, vagy pedig nem, de mindenképpen szépen hozzászokik ahhoz, hogy nem az együttműködéssel, meggyőzéssel lehet célt érni, hanem erőszakkal...

ITT OLVASHATÓ