BALOLDALI ÚJSÁGÍRÁS 2017 MAGYARORSZÁGÁN

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2017.12.16.

Független baloldali újságot írni 2017 Magyarországán – bő egy évvel a Népszabadság meggyilkolása, és pár hónappal a vidéki sajtó fideszes bekebelezésének lezárulta után, a szélsőségesen egyoldalú reklámpiac körülményei között – nem tűnik életbiztosításnak.

Globális szempontból nézve a sajtó már hosszú évek óta komoly átalakulásokon megy keresztül. Az internetes média megjelenésével a hagyományos sajtó fokozatosan veszítette el a kapuőr szerepét, tehát azt a funkcióját, hogy meghatározza, mi számít közlendő hírnek és mi számít legitim közlési keretnek. Az internetes újságok, blogok és a közösségi média világában ez a fajta értelmezési monopólium fenntarthatatlanná vált, és részben ez magyarázza azt a morális pánikot is, amely az utóbbi időben az álhírek, a "fake news" kapcsán jelent meg. Talán semmi nem foglalja össze ezt a folyamatot jobban, mint az „alternatív tények” (alternative facts) fogalma, amelyet Donald Trump amerikai elnök egyik közeli munkatársának, Kellyanne Conwaynek köszönhet a világ. Bár süt a nap, de mondhatjuk az is, hogy nem, és ez nem hazugság lesz, hanem „alternatív tény”.

Ezzel párhuzamosan a média egyre kiszolgáltatottabbá vált a reklámpiacnak, és ezen keresztül a tőke érdekeinek. Az internet világában a tartalom ingyenes, nem kell fizetni az újságért vagy a televízió-előfizetésért, de közben a tartalom előállításának továbbra is megvannak a költségei, az egyetlen bevételi forrást tehát a reklámok adják. Ideig-óráig ez működni is látszott, de a technológia átalakulásával megnőtt a szerepe azoknak a közösségi médiumoknak, amelyek mintegy közvetítőként állnak a tartalom fogyasztói és termelői közé. Globálisan ma a Facebook és a Google a digitális hirdetési piac bevételeinek felét zsebeli be, részesedésük pedig a jövőben tovább fog nőni, hiszen a forgalomnövekedés egésze már ehhez a két vállalathoz vándorol.

Ezért történhet, hogy mára már a nagy múltú médiavállalatok is alternatív bevételi források után néznek. Egy részük megpróbálja újra fizetőssé tenni a tartalmakat – így tett például a The New York Times 2011-ben –, mások pedig a közösségi finanszírozás valamilyen formájával kísérleteznek – a brit The Guardian lépett például erre az útra...

ITT OLVASHATÓ