Szerző: BALANÁNY GYÖRGY
2017.12.24.
Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke a napokban azt találta mondani, hogy akinek nincs vallása, annak identitása sincs, és előbb vagy utóbb gyilkossá válhat. Hagyjuk most e mondás egyéb zöngéit:
"Kövér szerint a nem-vallásos ember gazember."
Nem tette hozzá, melyik vallásra gondol, a kormány megnyilatkozásaiból egyértelmű: a kereszténységről van szó, ha nem is teológiai értelemben. Amit kereszténység alatt értenek, merőben és nyersen politikai: nem a hitet, hanem a hatalommal kollaboráló egyházszervezeteket jelenti. Az Isten képzete („az emberek szívében élő isteneszmény,” ahogy Kövér fogalmazott) itt a legkevésbé sem transzcendens és személyes: kollektív-immanens üdvtanról van szó. Ez a régi-új szemlélet evilági üdvösséget ígér. Azt, hogy az egyház és az állam frigyéből új világrend születik.
Ez az üdvtan a közös „értékrendet” vallók győzelméről szól a sötét oldal (liberálisok, ateisták, evangéliumi hívők, kisfelekezetek, civilszervezetek és Soros) felett.
Politikailag, természetesen, a kormány nem kalkulál rosszul. A népszámlálási adatok szerint a magukat valamely történelmi felekezethez tartozónak vallók a lakosság mintegy ötven százalékát teszik ki. Az egyházak mozgósító ereje, főleg kampányban, nem kicsi. Hát persze, hogy a kormány csúcsra járatja a kényeztetést, olyannyira, hogy kvázi-teokráciát kezd kiépíteni. (Teokrácia az, ha vélt vagy valós egyházi tanítások alapján alkot törvényeket az állam.) Nagyszabású – ám, Istennek hála, besült – kísérlet volt e szempontból a tavalyelőtti vasárnapi boltzár; mindössze az okozta a kudarcát, hogy nem találkozott a vallásos közönség valódi igényével. Ők is vásárolni akartak a hetedik napon.
Idén viszont a kormány minden eddiginél radikálisabb vallásos intézkedéseket tett. Szeptemberben Orbán személyesen irányított át a közszférában dolgozók béremelésére szánt pénzből 900 millió forintot az egyházak javára. Az év elejétől teljes fokozatra kapcsolt a harc a menekülő emberek és mindazok ellen, akik szánalomra indulnak irántuk.
Így a 2017-es esztendőben konszenzus alakult ki arról, hogy Orbán sokkal inkább védelmezője a keresztény Európának, mint a pápa. Sőt, új jelenségre lehettünk figyelmesek: a harsány, konzervatív-katolikus pápagyalázásra.
Itt megint élesen elválik, sőt szembekerül a teológiai és a politikai aspektus. A katolikus hittan nagy hangsúlyt fektet a Szent Péter székében ülő püspök primátusára; a pápa nemcsak közmondásosan, de hitelvek tekintetében is Krisztus helytartója, „vicarius Christi”, és az ellene való lázadás Isten ellen való lázadás. De ahol a politikai eszme az első, ott nem csak a pápa, de maga az Isten is le van szarva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.