Szerző: SZELESTEY
2017.12.26.
- Mindenki másként csinálja: a lengyelek nem ugyanazt a csatát vívják az EU-val, mint a magyarok.
- Románia is azon ügyködik, hogy a magyarokhoz és a lengyelekhez hasonlóan bedarálja az igazságszolgáltatást.
New York Times
Paul Krugman úgy látja, hogy az Egyesült Államokból még lehet egy másik Magyarország vagy Törökország, vagyis ahol formálisan működik a demokrácia, ám a gyakorlatban tekintélyelvű a rendszer. Csak éppen nem lehet olyan könnyen és gyorsan átalakítani az USÁ-t, ahogy attól sokan féltek. Az idei év megfelelt a várakozásoknak és sok tekintetben a lehető legrosszabbat hozta Trump elnökségével. A politikus nap mint nap igazolja, hogy teljesen alkalmatlan a feladatára, erkölcsileg, értelmileg. De ami még szörnyűbb: a saját pártja alájátszik neki. A konzervatív médiából a republikánusok szimpla propaganda gépezete lett. A szerző mégis derűlátó, mert tíz és tízmillió amerikai a sarkára állt, és erőteljes ellenállást tanúsított. Tüntetéseken, a fontos időközi választásokon.
Az USA persze továbbra is halálos veszélyben van: a kormánypárt tartja kézben a hatalom minden eszközét, Trump maga szívesen lenne diktátor, aki fittyet hány minden demokratikus normára. Pártjának képviselői pedig egyértelművé tették, hogy semmiben nem kívánják korlátozni. Asszisztáltak ahhoz, hogy megszedje magát ő és a rengeteg vazallusa is. Meg ahhoz, hogy faji gyűlöletet gerjeszt és megpróbál tisztogatni az igazságügyi tárcánál, valamint az FBI-nál. És előreláthatólag ugyanez érvényes arra, hogy bármit is talál a különleges ügyész által folytatott vizsgálat az orosz kapcsolat ügyében, a párt az elnök mellett áll majd ki. Vagyis egyelőre halott betű a fékek és ellensúlyok rendszere. Meg fogják firkálni a félidős választások eredményét is, köszönhetően annak, hogy módosították a szavazókörzetek határait. A demokráciát azért is nehéz lesz helyreállítani, mert ahhoz két tisztességes párt kell, csakhogy a republikánusok végzetesen korruptnak látszanak. Mindent egybevéve azonban Krugman úgy gondolja, hogy Amerika még nem veszett el.
New York Times
Paul Krugman úgy látja, hogy az Egyesült Államokból még lehet egy másik Magyarország vagy Törökország, vagyis ahol formálisan működik a demokrácia, ám a gyakorlatban tekintélyelvű a rendszer. Csak éppen nem lehet olyan könnyen és gyorsan átalakítani az USÁ-t, ahogy attól sokan féltek. Az idei év megfelelt a várakozásoknak és sok tekintetben a lehető legrosszabbat hozta Trump elnökségével. A politikus nap mint nap igazolja, hogy teljesen alkalmatlan a feladatára, erkölcsileg, értelmileg. De ami még szörnyűbb: a saját pártja alájátszik neki. A konzervatív médiából a republikánusok szimpla propaganda gépezete lett. A szerző mégis derűlátó, mert tíz és tízmillió amerikai a sarkára állt, és erőteljes ellenállást tanúsított. Tüntetéseken, a fontos időközi választásokon.
Az USA persze továbbra is halálos veszélyben van: a kormánypárt tartja kézben a hatalom minden eszközét, Trump maga szívesen lenne diktátor, aki fittyet hány minden demokratikus normára. Pártjának képviselői pedig egyértelművé tették, hogy semmiben nem kívánják korlátozni. Asszisztáltak ahhoz, hogy megszedje magát ő és a rengeteg vazallusa is. Meg ahhoz, hogy faji gyűlöletet gerjeszt és megpróbál tisztogatni az igazságügyi tárcánál, valamint az FBI-nál. És előreláthatólag ugyanez érvényes arra, hogy bármit is talál a különleges ügyész által folytatott vizsgálat az orosz kapcsolat ügyében, a párt az elnök mellett áll majd ki. Vagyis egyelőre halott betű a fékek és ellensúlyok rendszere. Meg fogják firkálni a félidős választások eredményét is, köszönhetően annak, hogy módosították a szavazókörzetek határait. A demokráciát azért is nehéz lesz helyreállítani, mert ahhoz két tisztességes párt kell, csakhogy a republikánusok végzetesen korruptnak látszanak. Mindent egybevéve azonban Krugman úgy gondolja, hogy Amerika még nem veszett el.
Guardian
Ebben az évben nyomult a tekintélyelvűség a világban, A kemény fiúk, nagy egóval ostoba módon a szakadék szélén táncoltak. A prototípus Putyin, de ilyen a kínai elnök is, Trump pedig az elnökség sarlatán paródiáját adta elő, riasztó szinten vegyítve a hatalmat és a tudatlanságot. Ez a nehézsúlyú csőcselék egy sor utánzót vonzott, a kis nagy embereket, mint az észak-koreai diktátor vagy a török elnök. A következmény az lett, hogy a nyugati demokráciák igen gyengének érzik magukat, a háború utáni rend pedig kezd omladozni. A megosztó, populista, nacionalista visszalépések jól megvilágították a dilemmát Európában. A legveszélyesebb biztonsági probléma Észak-Korea lett, a szorítóban két ingerlékeny, buta és tapasztalatlan elnökkel, Kim Dzsong-Unnal és Trumppal. Az amerikai vezető ugyanakkor nem száll szembe Kína hatalmi törekvéseivel, demokratikus hiányosságaival. De nem csak Hszi Csin-ping, hanem Putyin is meg tudta győzni Washingtont, hogy országa bizalomra méltó partner, Moszkva pl. Szíriában. Azon kívül Trump elfogadta, hogy a Kreml nem avatkozott bele az elnökválasztásba.
Európa nehéz éven van túl, de a gondok megmaradtak. Úgy indult, hogy jön a populista hullám, amit a bevándorlással szemben érzett félelem, a gazdasági helyzet, az euroszkepticizmus, az identitás elvesztése és a régi idegengyűlölet gerjesztett. A politikai közép azonban tartani tudta magát, bár helyzete korántsem olyan biztos, mint előzőleg. Keleten a magyar és a lengyel kormány csatázott a Bizottsággal a civil jogokról és a médiaszabadság korlátozásáról. Putyin ellen az a vád, hogy megpróbálja destabilizálni a nyugati demokráciákat. A belső bajok miatt az EU kevesebbet foglalkozott a peremén tapasztalható bajokkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.