AZ ÜRGEBŐRBE VARRT ORSZÁG - A NAGY NARRATÍVA ÉS A PÁRHUZAMOS VILÁGOK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2017.12.20.

A korszerűségre valamit adó újbuddhista híradások szerint bármerre indulunk is el a függőleges és a vízszintes koordinátákban, illetve a térben haladva, sőt még a negyedik dimenzióban is párhuzamos valóságokat találunk. Tessék csak elképzelni azt, amikor az egyik teknősbéka hátára felmászott a másik ugyancsak teknősbéka, ráadásul hátán a harmadik teknősbékával, a továbbiak pedig a harmadik hátán, azaz úgyszintén teknősbékán állnak. És így tovább a legfelsőig, amely pedig a páncélja különös hieroglif mintázatán, a buborékba zárt lényekkel a valakik világát tartja. És jobbra és balra is minden irányban teknősbékahegyek, és mindegyikük végtelen sora valamely különböző világot hordoz.

A buborékok alatt és felett, amik szintén önmagukba zárt világok, különböző színpompás buborékok lebegnek, belsejük pedig fantasztikus és hihetetlen, illetve furcsa történetektől hangos. Élünk itt, nem másutt. A lángoktól ölelt gyönyörű szép Hunniában.

Itt van előttünk például az az igazán szép narratíva, amely szerint a kommunista urak lerombolt országából lettünk néhány év alatt a nemzeti és együttműködő dolgozó nép hazája (Vö. Rákosi Mátyás: A békéért és a szocializmus építéséért. http://www.mek.oszk.hu), amelynek keretei között a baráti Oroszország, Kína, Kazahsztán, továbbá Azerbajdzsán, azaz geopolitikai értelemben vett riválisaink segítségével legyőztük a szép hazánk vesztére törő Németországot, Norvégiát és Hollandiát, azaz hűséges szövetségeseinket, nem mellesleg virágzó nemzeti együttműködésünk bőkezű pénzügyi támogatóit.

Azután még ugyanebben a csodagömbben látható, ahogyan a legfinomabb ízléssel épülnek az üveghegyen innen a nemzeti együttműködés kastélyai, továbbá a messze földön híres keskenyvágányú vasút, amely átszeli a teret, győzi lefele a távolságot. A hószín jacht pedig maga a képzelet életre kelt látomása, a tajtékos ég alatt és a tajtékos víz felett, amely az Adriai tengernek Syrenaia-ként hasítja az éjszakában zölden villódzó vizet, annak tatján virágmintás kempingnadrágjában a nyájasan imbolygó hasas alak: Lőrinc. Tekintete a távoli, kopár, tagolt part mögött elterülő messzi rónát fürkészi: s a nép, az istenadta nép oly boldog‑e, mint akarom? És sápad el mint harag, Lőrinc távolba nézésére a táj.

Tavaszillat mindenütt, gyöngyvirágtól lombhullásig. A NER virágoskertjében korábban még ott illatozó ellenzék összeomlott, a politika megszűnt. A hecc- és revolvermédia, a sajtó maradék helyén, más izgalmakat elkerülve, halkan felépíti az angszoc helyesírást. Tudjuk, mit hoz a holnap. Szennyvíztelep megnyitásán fakó gyerekarcok között húsos politikusok mosolyát. A szép jövőben a mi unokáink majd egyszer az ő unokáiknak minden hónapban pontosan, szépen fizetik majd a rendkívüli Paks-adót.

Egy másik (másik?) narratíva szerint a nemzeti együttműködés hasonlít az öreg nénire, akit már teljesen szétrágott a félelem, fogai kilazultak, csontjai korhadtak, aki azonban örökké akar élni. És fog is. A viták elől fut, menekül, mert az ész minden nyűge és nyila elhagyta. Nem ismeri a párbeszédet, csak a monológot. Öncsődtömege beroskadó önteher.

De nem így van valójában: a luftballonok, buborékok üresek, határuk csak szappanos víz. Nem igaz, hogy az életünkről tett ellentétes állításaink egyformán vagy ugyanúgy igazak lehetnek, a valóság nem az ibizai ópiumszívó álma, a valóságnak szaga van, szembejön, meglök, beléd rúg, a róla szóló minden kijelentés az ész vagy a tapasztalás ítélete elé állítható; vagy helyes, vagy pedig hamis, igazolható vagy nem.

Eljött a kulturális beomlás kora. Tombol a bolondériaverseny.

A tűzijáték kihuny. Ha a zavarodottság a majdani siker előfeltétele, nem állunk olyan rosszul. Miután a cél nemes, és a hazát kell megmenteni, mindenki senkivel, pontosabban a senki fogjon mindenkivel össze! Kelkáposztafőzelék-illatú megegyezések és igazságok évadában létezünk. Minden nagyobbacska összefog a neki járó kisebbecskével, együtt humanizálják vagy reformjai élére állva akár fel is számolják a nemzeti együttműködést. Nem személy szerint ők bomlottak, hanem a helyzet, amelyben működnek. Tocqueville szerint „annyi mindenesetre bizonyos, hogy egy kis téboly mindig kapóra jön az ilyen zaklatott időkben, és hogy nemritkán nélkülözhetetlen előfeltétele a sikernek”...

ITT OLVASHATÓ