Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2017.12.31.
Szinte megbűvölten figyelte, ahogy a gyertyák hunyorgó fénye a mahagóni faberakásra vetítette az asztal körül ülők sziluettjét. Mint valami óriás kardiogram árnyjátéka. Vagy hazugságvizsgálóé? De hát mindegy is, Zabráki Dénest gyönyörködtette a falon vibráló formák változása. Kedvelte ezt a meghitt különtermet, és főként azt kedvelte, hogy ő, Zabráki Dénes is majdnem állandó vendég lehet itt. Tavalyelőtt nem hívták, akkor bizony úrrá is lett rajta a kétségbeesés, hogy talán megrendült a pozíciója, kiesett a leghatalmasabb kegyekből, de aztán tavaly érkezett az olyannyira vágyott meghívó, idén meg egyenesen futárpostával jött, úgyhogy számára ismét kerek volt a világ.
Ez volt az év legfontosabb eseménye, szilveszter előtti napon ebbe a szuper elegáns klubba gyűlt össze az új uralkodó osztály legbelsőbb körének VIP-nél is VIP-bb magja. Politikai bábosok, a gazdaság matadorai, olyasfélék, akik „rajta tartják a kezüket a társdalom vérkeringésének ütőerén”, ahogy ezt egyikük szokta mondani az ilyenkor elmaradhatatlan tószt alkalmával. Az tarthatta magát igazán fontos embernek, valakinek, aki tényleg „számít”, akit ide meghívtak. Mert ebben a hitbizományként kezelt országban ők mondták meg, hogy merre csörög a dió, meg a közbeszerzési zsozsó, meg azt is, hogy kinek lesz itt tejjel mézzel folyó uniós támogatás, kinek meg hamuban sült nyomor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.