AZ ÖRÖKSÉG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.12.05.

Születésedkor kaptad. Apád-anyád neked őrizte meg, ők is születésükkor kapták. Most a tiéd. Hurcolod magaddal mindenhová. Gondosan becsomagoltad, hogy ne rongálódjon, meg ne sérüljön.

És nem sérült. Pedig már rálépett a soha fel nem épült kommunizmus, beleakadt a szögesdrót fémtüskéje, rázuhant a vasfüggöny, rádőlt a berlini fal. Mindent kibírt. Viszed magaddal mindenhová, ez a legnagyobb kincsed. Jobban óvod, mint önmagadat, mint a saját épségedet, egészségedet. Veled volt az iskolában, ott volt nálad, amikor először szerelmes voltál, ott volt a nászéjszakán és amikor az első munkahelyeden tanultad az életet.

Ott volt, amikor nézted az orosz csapatok kivonulását, amikor ünnepelted a szabadságot, amikor a szemerkélő esőben a többiekkel együtt hallgattad az Örömódát. Nálad volt, amikor ismerkedni kezdtél az adó fogalmával és amikor megismerted a munkanélküliséget.

A zsebedben őrizgetted, amikor tanultad a demokráciát, amikor megértetted, hogy bátran elmondhatod a véleményedet és nem kell többé félned tőle, hogy ki hallja meg. Ott lapult a markodban akkor is, amikor rácsodálkoztál arra, hogy nem csak egy párt van, nem kötelező arra az egyre szavazni, hanem bárki másra is lehet és nem visznek börtönbe érte.

Nálad volt akkor is, amikor nagy reményekkel elkezdted építeni a jövődet. Tanultál, dolgoztál, vállalkoztál, gürcöltél és tudtad: rajtad múlik. Ott volt az esküvődön, a gyerekek születésekor. De nálad volt apád temetésén és akkor, amikor anyád ágya mellett virrasztottál és bár soha nem voltál vallásos, imádkoztál, hogy ne szenvedjen tovább. Mert túl késő volt minden. Későn lett meg a szövettan, a vizsgálatok, várni kellett a kezelésre és akkor már mindegy volt. Nem maradt semmi, csak az üvöltő fájdalom. Aztán egy urna, apád urnája mellet.

A markodban szorongattad, amikor elbuktad a vállalkozásodat, mert az önkormányzati képviselő süldő lánya ki akarta próbálni a szárnyait és éppen az útjában álltál. A kabátod alatt mentetted ki a végrehajtók elől, a lakásból, ami immár nem volt a tiéd. Vitted magaddal az állásinterjúkra és érezted az éles széleit a bőrödön, amikor egy jóakaród elárulta: hiába erőlködsz, nem fogsz munkát kapni. A fiúk mindenhol elérnek és utánad is nyúlnak. Nem kellett volna pofáznod.

Ott lapult a zsebedben akkor is, amikor végignézted, hogyan épül újra a kerítés. Amikor ismét megtanultál félni, amikor százszor meggondoltad, miről lehet nyilvánosan beszélni és miről nem, amikor felfogtad, hogy elbuktál. Nincs tovább...

ITT OLVASHATÓ