AZ ORBÁNIZMUS CÉLJAI EURÓPÁBAN

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2017.12.03.

A magyar illiberális államot az objektív gyengesége miatt nem méltatja figyelemre az EU, és ebben nem nagyon változott a hozzáállása a migrációs válság hatására sem. Magyarország elhanyagolható méretű gazdasági és politikai befolyással bír Európában, és az EU-n kívülre kerülve még ez is tovább esne. A V4-csoport széthullása csak idő kérdése volt, mivel önálló szövetségi rendszerként nem jön számításba, az oroszokkal szembeni ellenszenv a legerősebb tagjának, Lengyelországnak a mozgásterét mindenképpen behatárolja, a többi három ország meg olyannyira része a német befolyási övezetnek, hogy esélye nincs a túlélésre egy komolyabb diplomáciai, netalán politikai konfliktus esetén. A Nyugattal szembeni "hadviselésben" Orbán elment már a falig. Egyszerre használva ki az EU intézményrendszerének operatív gyengeségét (ideértve a szankcióképtelenségét) és az oroszoktól eltanult hibrid hadviselés országunkra szabott operett változatával szembeni türelmet kb. megmutatta, milyen károkozásra lehet képes -- ám szigorúan egy saját EU-kép jegyében, egy pillanatig sem előhíva magának a kiléptetés rémét! A legtöbb, amit elérni akart, az a továbbgyűrűz hatás volt, de Putyin oldalszárnyaként sem jutott többre annál, amit a próbálkozásai zenitjén, a migránsválsággal elért: az EU önreflexiójának és önvédelmi képességeinek lassú magára találását. 

Orbán stratégiáját általában, a szövetségi politikáját pedig még inkább a középtávú reménykedés jellemzi, hogy ti. eltolódik a világ súlypontja a liberális világrendtől legalább a pluralizmus felé és ennek hatására legitim vállalkozássá válhat az illiberális állam az EU-n belül is, illetve Kína és Oroszország olyan erős játékosokká válnak a térségünkben, ami őt is biztonságba helyezheti. Ez a remény azonban illuzórikus. Az orosz befolyás a világban a KGB és utódszervezeteinek fénytörésében látszik csak annak, ami: valójában Oroszország helyzete közép- és hosszútávon is kilátástalan a meghatározó világgazdasági, technológiai és demográfiai trendek ismeretében. Az orosz politika az észak-koreai politika nagyban (és ezért lassúbb és egy cseppet -- éppen a hibrid hadviselésben való jártassága miatt -- kifinomultabb verziójában). Putyin meg-megismétlődő rimánkodása az elismerésért egy versenyképtelen társadalom hangja. Az orosz GDP elhanyagolható méretű, a kivitelének nagy része nyersanyag -- ráadásul egyre inkább helyettesíthető nyersanyag --, és hogy még egy stratégiai jellemzőt hozzak fel: az orosz működő tőke kivitel manapság évi 30 milliárd dollár körül mozog, míg a kínai ennek ötszöröse, az amerikai a tízszerese, de még a holland (vö. "operettállam") is az ötszöröse (kb. 160 milliárd). Képzeljük el ugyanezeket a számokat kumuláltan, amely pontosan mutatja egy ország gazdasági hatalmát a világban. Ilyen körülmények között minden egyes nap, amellyel Putyin nem tudja rávenni magát -- helyesen -- egy világháborúra, tovább gyengíti a rezsimjét és ezzel Orbán európai legitimációjának esélyét...

ITT OLVASHATÓ