Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2017.12.17.
A demokratikus oldal együttélése a Jobbikkal utóbbi parlamentbe kerülése óta dilemmákat okoz. 2013 végén még az volt az MSZP álláspontja, hogy jobbikos képviselőkkel együtt nem ír alá (egy LMP által kezdeményezett) vizsgálóbizottsági kezdeményezést sem. A jelenlegi ciklus változást hozott ebben, amihez a Jobbik magatartása is hozzájárult, ugyanis korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a CEU megvédését célzó alkotmánybírósági eljárás kezdeményezéséhez csatlakozzon, ahogyan idén történt. Ugyanakkor az ennél szorosabb együttműködést a Jobbikkal továbbra is elutasítják a demokrata ellenzékhez sorolt pártok, amelyek, nem mellesleg, egymással sem tömörülnek egységbe.
A Jobbikkal kalkuláló összefogás-verziók új keletű népszerűségét három tényezőre vezethetjük vissza. Az egyik az Orbán-rendszer folytatódásától, mi több, a megerősödésétől való megalapozott félelem. A választás előtt négy hónappal a közvélemény-kutatási számok ellenzéki szemszögből riasztóak, Orbán a kétharmadot is visszaszerezheti. A másik ok a Jobbik úgynevezett néppártosodása, aminek következtében sok baloldaliban és liberálisban alakult ki az a benyomás, hogy ezzel a Jobbikkal meg lehetne egyezni. A harmadik a demokrata ellenzék lesújtó állapota, önpusztító üzemmódja, ami elgondolhatatlanná teszi, hogy a Fidesz kihívójává válhasson. Végső soron arról van szó, hogy a baloldali és liberális közvélemény egy része azt érzékeli: a Fidesz bizonyosan a nagyobb rossz, azon egyszerű oknál fogva, hogy hatalmon van. Majdhogynem minden eszköz felhasználható az orbáni önkény megtörésére, amennyiben a helyébe nem lép másféle önkény. Akik a Jobbik-szövetség mellett érvelnek, úgy látják, a NER ellen széles szövetségben végrehajtott sikeres támadás – konkrétan az egyéni választókerületek jól kiszámított felosztása – biztosíték arra, hogy a következő kormány hatalma ne lehessen kizárólagos.
Az ellenérvek is megfontolandók. A Jobbik nem akar együttműködést baloldaliakkal és liberálisokkal. Ismételten tegyük hozzá, pártszinten ez a demokrata oldalon sem merült fel, ellenben reménybeli tekintélyes független jelöltek, tehát nem csak véleményvezérek, fontosnak tartanák kifejezett módon maguk mögött tudni a jobbikos támogatást. Az erről folytatott vita önmagában ahhoz vezethet, hogy a demokrata oldal szavazói kalkulálni kezdenek a jobbikos egyéni jelöltre szavazás lehetőségével, miközben a Jobbik éppen a téma mellőzésével igyekszik féken tartani saját híveinek átszavazási hajlandóságát. Vona Gábornak nem szövetségesekre van szüksége, hanem, a maga szempontjából teljesen észszerűen, a demokrata oldal szavazóira. Mi sem hasznosabb a számára, mint hogy a témát állandóan napirenden tartják a baloldali-liberális térfélen, hiszen így a szavazók anélkül indulhatnak a Jobbik felé, hogy egy formális szövetség árát a pártnak meg kellene fizetnie...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.