AZ OFOE PORTÁL 2017-ES SIKERLISTÁJA

OFOE BLOG
Szerző: OFOE
2017.12.28.

Idén harmadik alkalommal adjuk közre a honlapunkon megjelent írások rangsorát. A felsoroltak mindegyikéhez száznál több lájk érkezett, és ezek számából alakul ki a sorrend. (A lájkok számát feltüntettük a címek mellett.) Úgy véljük, hogy a listából leginkább látogatóink érdeklődési körére lehet következtetni. Ezzel az összeállítással kívánunk mindannyiuknak eredményekben és örömökben gazdag 2018-at. Látogassanak el hozzánk minél gyakrabban a következő évben is!

1. ARRÓL a gyerekről (685)

Kedves Szülő! AZ a gyerek idén és ebben az osztályban nem az Ön gyereke. Az Ön gyermeke nem tökéletes, de általában betartja a szabályokat. Képes békésen osztozni a játékokon. Nem dobálja a bútorokat. Jelentkezik, ha mondandója van. Akkor dolgozik, amikor dolgozni kell és akkor játszik, amikor játszani kell. Lehet bízni abban, hogy egyenesen a vécére megy és vissza, mindenféle trükk nélkül. Azt gondolja, hogy az F-betűs szó a franc, a K-betűs a kétbalkezes (Amy Murray, Huffington Post, fordította Tokaji Ildikó).

2. Válasz Pribránszki Mariannának az „INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?” c. írására (622)

Pribránszki Marianna (Gyerkőcökkel Suttogó) a magatartászavarral küzdő tanulók integrációjával szemben intézett komoly érzelmekkel terhes kirohanást a saját blogján, amit utána számos szakmai Facebook-csoportban posztolt. Az írás egészére jellemző kirekesztő hangvételt és a szövegben sorjázó tévedéseket és csúsztatásokat nem hagyhatjuk szó nélkül. Pribránszki Mariannával ellentétben a problémát egészen másban látjuk: nem az integrációban, hanem annak sokszor valóban hiányzó eszközrendszerében, és nem a cím által sugallt valakikben, hanem az egész közösség felelősségvállalásában (Földes Petra, Peer Krisztina).

3. Lehet-e „jó hely” az iskola? (525)

A hatékonyság e szembeszökő hiányának nyilván nagyon sok oka van. Egyet emelnék ki, mert kulcsfontosságúnak tartom: a fiatalok nem szeretnek az iskolában lenni, túlélésre játszanak, életük súlypontja az iskolán kívül található. Ezt közönségesen a motiváció hiányaként szoktuk emlegetni. Az iskola kényszer, kellemetlen kényszer, márpedig a kényszer nem kedvez a tanulásnak. Az iskola nem jó hely. És megfordítva: azzal tehetnénk a legtöbbet az iskoláért, ha jobb hellyé tudnánk tenni, ha a gyerekek ott jobban éreznék magukat. Többet érne ez minden módszertani megújulásnál (Knausz Imre).

4. Sorsfordító - Érzékenyítő kis-játékfilm az autizmusról (306)

Könnyebben szembesülünk azzal, ha a gyereknek torokgyulladása van, vagy ha eltörött a lába. Elmegyünk az orvoshoz, a kórházba és ezzel ki is van pipálva. Az autizmus spektrumzavart azonban nem ilyen könnyű kipipálnunk. Pedig mi, felnőttek vagyunk azok, akik megtanítjuk a gyerekeknek, fiataloknak, hogy hogyan kell viszonyulniuk azokhoz a társaikhoz, akik mások, mint ők. De hogyan tudunk megtanítani valami olyat, ami nekünk sem komfortos? Ebben segít mindannyiunknak a Sorsfordító. Mert sorsfordító tud lenni (Peer Krisztina).

5. Tehetséggondozási lufi (268)

A tehetséggondozás mindenki számára jól hangzó oktatáspolitikai cél, amit minden kormány szívesen a zászlójára tűz és pénzt is áldoz rá. Sokan a diákolimpiai érmeket látva nemzetközi hírű és színvonalú magyar tehetséggondozási modellről beszélnek. A tények viszont mást mutatnak. A gyakorlatban megvalósuló tehetséggondozás inkább zsákutcának tűnik. Lehet, hogy ezt a kifejezést és a köré felépített álomvilágot ideje a süllyesztőbe tenni? (Lannert Judit)...

ITT OLVASHATÓ