- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: ANDRÁS GÁBOR
2017.12.28.
Első történet
1944. július 4-én délelőtt Nagyvendelen (is) kidobolta a kisbíró a rendeletet, miszerint a zsidónak minősülő helybéli lakosok korra, nemre és állapotra tekintet nélkül kötelesek másnap hajnali 5:30 órakor háromnapi élelemmel és a legszükségesebbekkel felszerelkezve a vasútállomás előtti téren megjelenni.
Éjfél felé kopogásra ébredt Telekes Ferenc. Az ajtóban régi barátja, Keinerlei Mór, az apjától örökölt vegyesbolt tulajdonosa állt, mellette kislánya, Rózsika. Néhány perces beszélgetés után Keinerlei Mór távozott, Rózsika maradt. Az események ezután gyorsan peregtek. Reggel Mór is, Rózsika is vonatra szállt – az egykori Mór immár névtelenül Auschwitz irányába, míg Rózsika, az elkövetkező időkben Telekes Rozáliaként, Budapestre. Keinerlei Mór további sorsa ismeretlen (pontosabban a személyes részletektől eltekintve jól ismert). A polgári iskolai bizonyítvánnyal, mint személyazonosságát igazoló egyetlen okmánnyal ellátott Rózsikát Telekes úr húga, Sára néni várta a Nyugatiban. A háborút együtt vészelték át. A bizonyítványt csak egyszer kellett elővenni, amikor november közepén a lakásra ácsingózó egyik szomszéd önérdek nélkül, pusztán hazafias felelősségtudattól indíttatva aggályát fejezte ki az állítólagos unokahúg árjaságát illetően. A Joó György karszalagos őrvezető személyében ellenőrzésre kiérkezett járőr a bizonyítvány gondos átvizsgálása után azzal zárta le az ügyet, hogy „Rendben van”. Februárban (legalábbis Budapesten) véget ért a háború.
A zord idők elmúltával Rózsika visszaköltözhetett valódi személyiségébe: Neve Keinerlei Rózsa, anyja neve Fröhlich Ilona, atyja neve Keinerlei Mór (sajnos mindkettő néhai), vallása izr. A bizonyítványt köszönettel átadta eredeti tulajdonosának.
Második történet:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.