"ADDIG NEM SZÁLL KI A VÍZBŐL, AMÍG LE NEM MOSSA BŐRÉRŐL A BARNASÁGOT"

MAGYAR NEMZET ONLINE 
- HÉTVÉGI MAGAZIN
Szerző: LÁZÁR FRUZSINA
2017.12.10. 

Cigánysoron született, tizenöt évesen szült először, és már hat gyermeke volt, amikor leérettségizett, majd diplomát szerzett. Bár az édesanyja eltiltotta őt a cigányoktól, most Kecskemét egyik legszegényebb részén működtet játszóházat hátrányos helyzetű gyerekek számára. A Védőháló Karitatív Egyesület alelnökeként a szervezet adományboltját vezeti, és önkéntesként dolgozik a kecskeméti református egyházközség cigánymissziójában is. Lacziné Somogyi Tímea Anna nemrég Richter Aranyanyu díjat kapott.

Kecskemét központjától nem messze, egy fehérre meszelt falú, aprócska épületben működik a Védőháló Karitatív Egyesület adományboltja. Bent ruhák, cipők, játékok, műszaki cikkek, poharak, tányérok sorakoznak a polcokon tárolókban, katonás rendben.

– Karácsonykor rengeteg adományt kapunk, januárban azonban szinte semmit – kezdi Lacziné Somogyi Tímea Anna, az egyesület alelnöke, karján hetedik gyermekével, a féléves Lilivel. – Pedig év elején is elkelne a segítség, mert karácsonykor a legszegényebbek is elköltik az összes pénzüket.

A bolt májusban nyílt meg, azóta szinte senki nem kért ingyen ruhát; a legolcsóbbak száz forintba kerülnek, ennyit szinte mindenki ki tud fizetni. Szerencsére rengeteg embernek fontos, hogy segítsen másokon, de Tímea azt szokta tanácsolni, olyan holmit adományozzanak, amelynek maguk is örülnének. A ruhanemű mellett gyakran kapnak műszaki cikkeket és olykor egészen értékes dolgokat is, például porcelánt. Időnként érkeznek meglepő holmik, például szocialista érdemrend, erotikus segédeszköz vagy pornófilmet tartalmazó videokazetta.

Ilona önkéntes segítőként dolgozik a boltban, rokkantnyugdíjas, 39 ezer forintból él. Nemrég meghalt a férje is, ha nem kapna segítséget a kecskeméti Wojtyła-házban, ki tudja, mi lenne vele. Úgy gondolta, ha rajta segítenek, neki is segítenie kell másokon. Hetente kétszer-háromszor jön az adományboltba, örül, ha itt lehet. Lili nyöszörög, Ilona átveszi, mi pedig Tímeával leülünk az egyik sarokba – játékok és tányérok közé – beszélgetni.

– Nagyon jó gyerekkorom volt. Jó helyre születtem, szerető családba. Kecskemét cigányok lakta részén, a Tatár soron esténként összegyűltek az emberek, tüzet gyújtottak és éjszakába nyúlóan beszélgettek. Rengeteg barátom volt, de bármilyen jól is éreztem magam, azt hamar megtanultam, hogy a Tatár soron lakni szégyen. Anyám szülei vályogvető cigányok voltak, később gyárba mentek dolgozni. Rengeteget éheztek, fáztak. Anyám úgy gondolta, azért érte őt ennyi rossz, mert cigány. Mondta is, micsoda istencsapása, hogy az ő barna bőrét örököltem, nem pedig apámét, aki nem cigány volt – meséli. Tímea szülei azt akarták, hogy neki és testvéreinek jobb sorsuk legyen. Nyolcéves volt, amikor elköltöztek, édesanyja attól kezdve eltiltotta gyerekeit a cigányoktól, még a rokonaikkal sem tarthatták a kapcsolatot...

ITT OLVASHATÓ