A ZAKLATÁS FENOMENOLÓGIÁJA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2017.12.01.

A világot sokkolta a zaklatási ügyek médiát elöntő sokasága. Az élet rendezettnek tűnő állapota mögül tömegével bukkantak elő a kiszolgáltatottság és az azt kihasználó kontrollálatlan erőszak esetei. A dologban az a legkülönösebb, hogy a zaklatás – az akarat tolakodó, másokra tekintettel nem levő, személyiséget sértő és végül erőszakba torkolló érvényesítése – sokáig az élet része volt. Olyannyira, hogy szinte észre sem vettük a szemünk előtt lezajló történéseket. És egyszer csak az emlékezet mélyéről előbukkantak a velünk vagy szeretteinkkel történtek. A felmérések szerint a magyar nők kétharmadát, a férfiak felét zaklatták már élete során, és a helyzet az EU-ban sem sokkal jobb.

E különös vakság egyik magyarázata: az előbukkanó eseteket – például Jimmy Savile angol televíziós személyiség viselt dolgait – kivételnek tekintették. A vakság fontosabb oka, hogy a társadalom sokáig két, egymástól élesen elválasztott részre – a magas státuszúakra és magas hatalmi helyzetűekre, illetve alacsony státuszúakra és gyenge hatalmai helyzetűekre – szakadt. Akik fent voltak, megszokták: „nekik jár”, „nekik szabad”. A többség számára, akik lent voltak, egyedül a tanult tehetetlenség – a beletörődés és a tűrés – biztosította a túlélést. Ám fokozatosan szélesültek az egyén jogai, bővültek a szabadság körei, és intézményesedett a demokrácia. A hétköznapok konszolidáltabbak, a munka világa és a hatalom egyre szabályozottabb lett. Az önző és másokra tekintettel nem levő akarat érvényesítése mindinkább beleütközött a törvények korlátaiba. Az esélyhez jutás (a megrendelés és előléptetés), a „jutalmak” (a járandóság és a lakáskiutalás), a támogatások (szociá­lis segély, a képzés vagy az álláslehetőség) átlátható szabályok szerint és nyilvános versenyben dőltek el.

Az élethelyzetek azonban bonyolultabbá is váltak, ami nehézzé tette a szabályozást. Így a külső – törvényekkel szabályozott – és a belső – ösztönök vezérelte, intim – szféra között kialakult egy különös „szürke zóna”. Ebben a „szürke zónában” a helyzetek változékonysága és szabályozhatatlansága miatt a kapcsolatba kerülők szándékai és vágyai egy alkufolyamat keretében hangolódtak össze. Az eltérő státuszok és hatalmi helyzetek e szabályozatlan világában az érdekérvényesítés a felek szándékait kifejező gesztusokból, akaratára utaló jelzéseiből kiformálódó „játszmává” vált. Erre a tényre már a pszichoanalízis klasszikusai – különösen Jung – rámutattak. Végül E. Berne kutatásai nyomán ezek az emberi játszmák a társas kapcsolatok értelmezési modelljévé váltak, mint az egymásra válaszoló lépések, gesztusok, jelzések és akciók – többnyire kiszámítható végkifejlethez vezető – lépéssorozatai. (E. Berne: Emberi játszmák. Háttér Kiadó, 2013)...

ITT OLVASHATÓ