A MÚLTAT VÉGKÉPP ELTÖRÖLNI?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2017.12.20.

...A rendszerváltást követő általános és mély csalódás legfontosabb oka az volt, hogy a társadalom nagyobb része elvesztette személyes egzisztenciájának legfontosabb pilléreit: a biztonságot, a társadalmi előrejutás esélyébe vetett hitet, a perspektíváit. Magyarországon a rendszerváltás első négy évében a GDP 20 százalékkal, az ipari termelés 40 százalékkal csökkent, az 1993-as ipari kibocsátás az 1980-as szintet sem érte el. A mezőgazdaság bruttó termelése 30 százalékkal, a termésátlagok 35 százalékkal estek vissza, az állatállomány pedig nem haladta meg az 1938-as szintet. A regisztrált munkanélküliek száma elérte a 750 ezret, és ebbe nem számoljuk be azt a több százezer munkavállalót, aki a leszázalékolásba vagy rokkantnyugdíjba menekült a fenyegető munkanélküliség elől, hiszen nyilvánvaló volt, hogy semmiféle esélyük nincs a munkaerőpiacon. Az inflációt még 1994-ben sem sikerült 20 százalék alá mérsékelni. A reáljövedelmek átlagosan 12 százalékkal csökkentek, az oktatásra és egészségügyre fordított kiadások 25–27 százalékkal mérséklődtek. És ezért nem kárpótolhatta a társadalom széles rétegeit sem az árubőség, sem a legkülönfélébb szabadságjogok kiterjesztése, sem a demokrácia egyéb vívmányai. Már csak azért sem, mert a többség – egzisztenciális nehézségei miatt – soha nem is tudott élni ezekkel a veszteségekért cserébe kínált lehetőségekkel. Legalább másfél millió ember sorsa véglegesen megpecsételődött ezekben az években, nem meglepő, hogy a társadalom jelentős része általános depresszióba került.

Ebből az indokolt elégedetlenségből kovácsolt politikai tőkét saját maga számára a Fidesz, és a rendszerváltás elleni érzelmek szításával állított maga mellé sok százezer szavazót. Ez éppen olyan hazug, populista kampány volt, mint amiben az elmúlt hét évben éltünk.

S miközben a társadalom többségének csalódottsága és kiábrándultsága érthető, a rendszerváltás és az elmúlt 27 év differenciálatlan összemosása és egyöntetű elutasítása éppen azokat a legrosszabb történeti-szemléleti hagyományokat folytatja, amelyek általában is hátráltatják azt, hogy a magyar társadalom éretten, „felnőtt módon” nézzen szembe saját közelmúltbeli és távolabbi történelmével, és felelősséghárító, önfelmentő és áldozati pozícióját bizonygató sommás magyarázatok helyett reálisan lássa saját történetét, sikereit és kudarcait, valamint felelősségét sorsának alakulásában.

Meggyőződésem szerint mindaz, ami Magyarországon a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek végéig történt, minden veszteségével együtt is a magyar történelem kevés és rövid sikertörténeteinek egyik legfontosabbika. Mert a rendszerváltás maga nemcsak emberpróbáló, hanem kiemelkedő teljesítménye is volt a magyar társadalomnak...

ITT OLVASHATÓ