A MEG NEM NEVEZETT BŰNTETT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ - UNGVÁRY RUDOLF
2017.12.20.

A mai közélet egyik fogalmát egyelőre nem nevezik meg pontosan. Ehelyett egy másik, speciálisabb szót használnak. Mintha a „kutya” helyett mindig csak „pulit” mondanának. Nem biztos, hogy pusztán nyelvérzékre lenne szükség a pontos kifejezés megtalálásához, és ezért valószínűleg hiába kérnénk fel a megoldására egy olyan nyelvzsonglőrt, mint mondjuk Parti Nagy Lajos. Már csak azért sem, mert őt éppen hogy nem a kiábrándítóan pontos kifejezések érdeklik, hanem azok, amelyekkel valaminek a kimondatlanságára lehet utalni. Holott itt nagyon is fontos lenne a pontos kimondhatóság.

A korrupcióról van szó. Eredeti, speciális jelentése a megvesztegetés vagy befolyással való üzérkedés. Valaki anyagi haszon reményében elcsábul, feladja a tisztességét, és nem a törvényeknek megfelelő eljárást követi. Újabban talán beleérthető a speciális jelentésébe az is, amikor jön egy mágnás, és „bevásárol” mondjuk egy pártba, hogy kormányon az majd neki kedvezzen. Ezzel a kiterjesztéssel azonban kinyílt egy kapu, melyen keresztül a korrupció a politikai köznyelvben mára lényegében bármit jelenthet, amit nem érzünk tisztességesnek, és ami azzal függ össze, hogy a hatalmon levők (bármilyen módon és célra) pénzeket nyúlnak le.

Sőt, beleértik a választókkal, az adófizetőkkel szembeni tisztességtelenség összes többi fajtáját is. Így, amikor törvényekben biztosítják, hogy a megvesztegető előnyt élvezzen a „piacon” – ami egyébként az orbáni rendszerben már amúgy is csak nyomokban létezik. Más esete ennek, amikor a végrehajtó hatalom olyan úton költi el az adófizetők: a költségvetés pénzét, hogy annak nagyrészt magánemberek vagy pártok lássák hasznát, az eredetileg célzott lakossági csoportok helyett. Ennek minősített esete, amikor ezt a gyakorlatot intézményesítik, vagyis külön állami kamuintézményeket hoznak létre, amelyeknek a tevékenységét olyan lazán szabályozzák, hogy a pénzüket gyakorlatilag bárhova át lehet varázsolni. További eset az, amikor pályázatok kiírását vagy elbírálását „vajazzák le”, de nem az odaítélők megvesztegetésével, hanem feljebbvalóik parancsára, és azok sem azért parancsolják, mert megvesztegették őket, hanem egyszerűen hatalmi megfontolásokból.

Ha mindezeknek az eseteknek külön nevet adnánk, világossá lehetne tenni, melyik fajtában melyik kormányzat mennyire volt érintett. A mostani kormányzat azonban mindegyiket fő elfoglaltságként űzi, és óriási tétekben.

A korrupcióval valójában tehát az egész orbáni rendszert, annak mindenre kiterjedő politikai romlottságát, züllöttségét akarják megnevezni. De ha csak ennyit mondunk róla, akkor ezzel nem derül ki, hogy mi ennek az orbáni politikai rendszernek a lényege. És hiába sulykolják a rendszer jellemzésére a korrupció szót, ez előbb-utóbb elkopik, és nem fog jelenteni semmit. A rendszer puszta erkölcsi romlottságát, bár lehet fokozni, mégis a romlottságban, züllésben hovatovább semmi új nincs.

A rendszer politikai lényegének megnevezése volna az, ami ténylegesen leleplezné. Romlottság, züllés mindig volt, megvesztegetés még inkább. Ezért ma már csak legyint az, aki a korrupció szót hallja. És ezért a használata kontraproduktív: természetesnek láttatja az orbáni rendszert. A politikai bűncselekmény új minősége jött létre, melynek megnevezésére a „korrupció” szó elégtelen.

Az orbáni hatalmi elit nemcsak korrupt, hanem egyben erőszakos, zárt csoportot alkot, nincs se igazi programja, se nyíltan megfogalmazott ideológiája. Ezért megszületett egy másik, ezúttal nem a rendszer erkölcsi, hanem szociológiai vonását kiemelő kifejezés, a maffiaállam. Ez is csak olyasmit emel ki, ami kétségtelenül szemmel látható. A rendszer politikai lényegét ez is homályban hagyja – holott ennek az utóbbinak a következménye a korrupció is, meg a maffiaszerűség is. Hogy mennyire hatástalan a korrupciózás és maffiázás, az abból is látszik, hogy használatuk a rendszer urait egyáltalán nem zavarja...

ITT OLVASHATÓ