Szerző: HaFr
2017.12.10.
A II. világháború óta, amikor a fasizmusok hosszú távra való visszaszorítása és lehetőleg kiirtása alapvető közös cél lett az ideológiai bal- és jobboldalon, és ennek érdekében a tömegek egzisztenciális biztonságát megtervezték a jóléti társadalmak formájában, a liberalizmus érthetően teret kezdett veszíteni a progresszív baloldallal szemben. Miközben a klasszikus értelemben vett munkásosztály beépült a piacgazdaságba és a jóléti államba, a szociáldemokrácia pedig feladta az osztályharcos alapállását, a hatvanas évek újbalos tapasztalatának és a hetvenes évek szociálliberális teóriájának találkozása létrehozta a nyugatos progressziót ("ballib"), amely egészen az utóbbi évekig irányította a Nyugat önreflexióját. Ennek lett vége a a legutóbbi pénzügyi válsággal, a középosztályok eróziójával és a populizmusok felemelkedésével.
Kár, hogy az utóbbi évek politikai kudarcaiból nem vonják le a megfelelő konzekvenciákat a baloldalon. Igen szomorú látnom -- nem baloldaliként --, hogy a progresszivista gondolkodás minősége mennyire gyenge a nemzetközi nyilvánosságban is, nemhogy Magyarországon. Az a minimum, hogy a szabadelvűséget/liberalizmust (amely már az I. világháború előtt passzé volt), előbb Észak-Amerikában, újabban pedig Európában is keverik a progresszivizmus mára döntően a identitáspolitikai és szimbolikus egyenlőséget célzó (és valamennyire az anyagi és esélyegyenlőséget támogató) tömegtársadalmi programjával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.