Szerző: SZÜDI JÁNOS
2017.12.01.
Az iskolarendszer átalakítása biztosítja, hogy az iskolában minden a hatalom szája íze szerint alakuljon. Az önkormányzati ellátó rendszert elemeire bontották. Az egyes elemek közötti kapcsolat minden formáját felszámolták. Az óvodák maradtak a települési önkormányzatoknál, amelyeknek egyebekben semmi közük ahhoz, hogy településükön milyen további oktatási szolgáltatást lehet igénybe venni. 2013. január 1‑jén, az állam a helyi önkormányzatoktól átvett intézményeket jogi értelemben megszüntette. Beolvadtak a fenntartói feladatokat ellátó állami hivatalba. A hivatal lenyúlta minden tulajdonukat, elvonta szerződéskötési jogosultságukat, munkáltatói jogukat. Azóta az átszervezések sorát hajtották végre. Ennek eredményeképpen más miniszter diszponál a szakképző intézmények felett, mint az általános iskolák és gimnáziumok felett. A lényeg nem változott. Az iskola mint jogilag elismert önálló szervezet nem létezik többé. A szakképző iskolák beleolvadtak a szakképzési centrumokba. Az általános iskolák és a gimnáziumok beolvadtak a tankerületi központokba. Költségvetésük nincs, munkáltatói joguk nincs, önálló döntési joguk nincs. Felülről, kívülről, helyettük mondják meg, mi a teendő. Az iskola igazgatójának, a nevelőtestületnek megszűnt minden felelőssége. Aki nem dönt, az nem is felel! Ha baj van, adott az ismerős válasz: parancsra tettem.
Azt tanítsák, amit elvár a hatalom
A pedagógiai folyamatok átalakítása garantálja, hogy a tanítási órákon az történjen, amit az állam akar. Az iskolai nevelő és oktató munka nem a tanulók fejlesztésére, hanem a tananyag átadására irányul. Nem gyerek-, hanem tantervcentrikus ez az oktatás. A felkészítés a miniszter által kiadott kerettanterv alapján folyik, amelytől az iskola a gyakorlatban nem térhet el. Az iskola az állam által kiadott tankönyvet használhatja. Az iskola a kötelező tantervben foglaltakat leadja, és a tanulókat beszámoltatja. A tananyag mennyisége óránkénti folyamatos továbbhaladást igényel. Nincs lehetőség gyakorlásra, a tanuló helyzetét figyelembe vevő egyéni tanulási útvonal kialakítására. Mindenkinek ugyanazt, ugyanarra az időre kell elsajátítania. A miniszter által kinevezett igazgató közvetíti a hatalom elvárásait. Az állami tanfelügyelet rendszeresen ellenőrzi az igazgatót, óralátogatás keretei között a pedagógust. Az állami és önkormányzati intézményben dolgozó pedagógus törvény erejénél fogva lett a Nemzeti Pedagógus Kar tagja, amelyik ellenőrzi, megtartja-e a pedagógus az etikai normákat, például: „sem tetteivel, sem nyilatkozataival nem csorbítja saját intézménye és hívatása jó hírét, (...) munkája során külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját, tiszteletét, (...) környezettudatos életvitelt, a természet védelmét, az élet tiszteletét képviseli”. Szabadon értelmezhető szabályok ezek, amelyek megsértése etikai eljárás lefolytatására ad alapot. Egy esetleges elmarasztalás megelőlegezheti az elbocsátást. Így aztán érdemes megfontolni, ki, kinek, mikor, mit mond...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.