Szerző: Határátkelő / Ütvefúró
2017.12.04.
Eredettörténet
A múltkor kérdezte valaki, miért Ütvefúró a nevem. Nagyon egyszerű. Nem azért, mert Black and Deckker volt a jelem az óvodában. Az egyik exem nevezett el így. Annak idején ritmikus sportgimnasztikát végeztünk egy elaggott fenyőágyon. Amely egy óvatlan pillanatban panaszos nyikorgással a nyomatéktól összerogyott. Így kaptam a nevem, ami rajtam maradt.
Éjszakai lopott pillanatok
Éjszaka általában ketten vagyunk. Ilyenkor megy az oltás ezerrel. Mindig „piszkáljuk” a másikat. Mármint verbálisan. Van olyan, amikor van egy kis nyugi, akkor beülünk Jollyval az Á nyócasba, akarom mondani az S 500-ba.
Végignyújtózunk az elöl-hátul masszírozós, ultrakényelmes üléseken, és hangnyomásmérő versenyt csinálunk, teccik tudni, olyat, amilyet Taszáron szoktak.
Amikor az éjszakás kollégával kész vagyunk a melóval, reggel mindenki hazamegy a dolgára, hogy aztán újult erővel játszunk a másiknál délig a Playstationnel.
Mindezt úgy, hogy beverünk egy-két sört közben, így fáradtan olyat üt, mint Vlagyimir Klicsko fénykorában. Majd azon röhögünk, hogy ki milyen bénán játszik.
A hotel estére általában biztosít almát, néha körtét, egy kis száraz pékárut, meg ilyen olyan megmaradt süteményeket és salátákat, amit a kantinba lehet felmarkolni. Ugye semmi ne vesszen már kárba...
Játékok határok nélkül
A dolgozói kantinban vérre menő harcok mennek az éjszakai takarítókkal a konyhai maradékért. Itt is az nyer, aki a gyorsabb, vagy akinek nagyobb a… táskája.
Azaz már munkakezdés előtt fél órával hamarább fel kell menni, hogy a legjobb falatokat el tud rejteni a többiek elől. Van, amiben nincs pardon: a tonhalsalátát, meg a füstölt lazacot semmi pénzért nem cserélem el.
Szerencsére mindig ugyan azok a sütemények vannak, ami legalább 2 hónapig számított izgalmasnak, utána már ráuntam. Így legalább nem megy veszendőbe a fitneszteremben eltöltött idő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.