Szerző: DEBRECZENI JÓZSEF
2017.12.04.
Debreczeni József megírta 15. könyvét. Az Orbán–rezsim 2010-20?? a napokban került a könyvesboltokba.
- Ez lenne a borító?
- Igen, amikor Varsóban kiadták a Viktor Orbán című könyvemet, brutálisan jó címlapot raktak rá, s akkor eldöntöttem, ha írok a rezsimről, ez lesz a címlapja.
- Hányadik könyve ez?
- A tizenötödik, ha a Bibó-breviáriumot nem számolom. Ez kissé vastagabb a legutóbbiakhoz képest, a részletes kronológiával és a névmutatóval 370 oldal.
- Amikor 2009-ben megjelent az Arcmás, sokan morogtak, hogy Debreczeni túloz, Orbán Viktor nem bonthatja le a demokráciát. Aztán bekövetkezett. Milyen érzés Kasszandrának lenni?
- 2008-tól, az úgynevezett „szociális népszavazás” és a világgazdasági válság után nem volt számomra kérdés, hogy kétharmada lesz a Fidesznek. És az sem, hogy addigi pályafutása, szavai és tettei alapján mit kezd a hatalommal Orbán. Nekem semmilyen jóstehetségem nincs. Viszont csodálkoztam, hogy nálam értelmesebb, tájékozottabb emberek miért nem látják, mi történik majd, ha a nyolc éve éhező kecskebak végre megkaparintja a káposztát.
- 2010-ben sokan mondták, egyáltalán nem baj, ha kétharmada lesz a Fidesznek, mert végre stabil lesz a kormányzás. Utólag nem győztek bocsánatot kérni.
- Azért nem vitték túlzásba. Amúgy még annál is durvább lett a rezsim, mint amilyennek gondoltam. Abban biztos voltam, hogy a két világháború közötti parlamentarizmushoz hasonló hegemonisztikus hatalmi erőtér fog kiépülni. Lesz egy megingathatatlan kormánypárt, és lesz egy megosztott, minden téren hátrányos helyzetű ellenzék, amely – konszolidált viszonyok esetén – nemigen tudja veszélyeztetni a hatalmat. Ám ezen túl megdöbbentő volt tapasztalni, ahogy a politika és a csak rablásnak nevezhető anyagi haszonszerzés összenő. Hogy az államhatalmat ilyen méretekben, üzemszerűen, gátlástalanul használják a közjavak, sőt a magánjavak kisajátítására. Az a gyűlöletpropaganda pedig egészen szürreális, ami 2014 után bontakozott ki. Pedig voltak, akik azt hitték, hogy a 2014-es újabb kétharmad megnyugtatja Orbánt, és valamiféle konszolidáció következik, mint a Kádár-rezsimben, 1963 után. De erről szó sincs, épp ellenkezőleg.
- Ahhoz, hogy le tudjuk győzni, tudnunk kell, hogy mit akarunk legyőzni. Ön mire jutott?
- Könyvem egyfajta kézikönyv. Eseménytörténet, tematikus csomópontokkal és elemzésekkel. A végén pedig kvázi a tudományos munkák metódusa szerint igyekeztem kritikailag elemezni az Orbán-rezsimről szóló interpretációkat. Az abszolút apológiáktól – Tellér Gyulától és Lánczi Andrástól – a megvilágosító erejű értelmezéseken át – itt elsősorban Kornai Jánosra és Szilágyi Ákosra utalok – a legradikálisabb opponens véleményekig, Magyar Bálintig és Ungváry Rudolfig. Az utóbbiak szerintem túlzó látleleteit érdemben vitatom, noha számos tekintetben igen hasznos és érvényes leírását, illetve elemzését adták az Orbán-rezsim működésének, különösen Magyar Bálint és igen kvalifikált, népes szerzői köre. A könyv utolsó fejezetében pedig a mindezek nyomán is összegzett saját értelmezésemet vázolom föl a rezsim karakteréről.
- Akkor hát, miben élünk?
- A hatalmi képlet nyilvánvaló: nem hogy liberális demokráciáról, hanem demokráciáról sem lehet beszélni. A demokrácia díszletei között önkényuralom érvényesül. A Kornai nevéhez kötődő meghatározást, az autokráciát – amelyet magam is régóta használok – annyiban tartom finomítandónak, hogy itt többről van szó, mint egy olyan látszatdemokráciáról, amelyből teljesen kiiktatnák a demokrácia alapvető kritériumát, a kormányzat választások útján való leváltásának esélyét. Ezen fölül is: ez a rendszer kifejezetten egyeduralmi. A Kornai-féle autokráciafogalom ráillik a dualizmus korára és a Horthy-korszakra is, ám ezek egyikében sem érvényesült afféle egyszemélyi uralom, amely az Orbán-rezsim sajátja. Ennek az uralomnak pedig az a logikája, hogy egyre zártabb lesz és halad a nyílt diktatúra felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.