A KARIKÓS KARÁCSONYFA ÚTJA ZALÁBÓL A BUDAPESTI OTTHONOKBA

INDEX
Szerző: BŐDEY JÁNOS
2017.12.21.

A budapestiek nagy része talán nem is tudja, hogy az otthonukban feldíszített karácsonyfák jelentős része a nyugati határszélről, többek között a zalai dombok között megbúvó településekről kerül a fővárosba. Arról meg még kevesebbeknek van fogalmuk: ahhoz, hogy az a fa karikós legyen, kipikérozni kell, ki kell kepesztetni a hegyre, át kell húzni a tutukán, hogy a többiről ne is beszéljünk. Egy fenyőtermesztéssel foglalkozó család mindennapjait kísértük végig.

Nemespátró a Zala megyei fenyőfalvak egyike, nevét az egykori nemesi családok – a Dömötörfyek, Györfyek, Szakállok, Bolák és Bebők – után kapta. Az itteniek azt mesélik, hogy errefelé csak az nem fenyőzik, aki alkoholista. A faluba lépve azonnal feltűnik, hogy minden ház előtt garmadában állnak az összekötözött fenyőfák. A többség mellékesként, családi összefogásban termeli a fát. Régen a hegyen szőlőföldek voltak, elsősorban saszla és otelló fajtákat neveltek. Az ezekből készített bort gyakran kénköves istennyilának becézték, de sok volt errefelé a parlagon heverő föld is. Ma mindenhol fenyőt lát az arra tévedő.

A Bebők család a hetvenes évek elején kezdett el fenyőzni. 1969-ben hoztak a településre egy teherautónyi luccsemetét, és azt mondták: aki akarja, viheti ingyen. Bebőkék vitték. 1973-ban egy kereskedő 16 ezer forintot fizetett a fákért, a következő évben azonban már maguk gondoskodtak az értékesítésről, ott voltak például a budapesti Fény utcai piacon is. Közben már saját csemetéik is voltak, a magért ki kellett menni az erdőbe, és fel kellett mászni a fára. A nyolcvanas években Ausztriából bejött a Nordmann-fenyő, ami szép lassan átalakította a kínálatot. Bebők néni a kilencvenes évek elején adta át a stafétabotot vejének, Lacinak, és azóta inkább a 6 centi vastag szendvicsekre és a talán még vastagabb almás pitéire koncentrál, ami biztosítja a kalóriát a családnak az estig tartó munkához...

ITT OLVASHATÓ