Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.12.11.
Ezek szerint a kormányülésen szorongásra nincs ok, az utolsó ellenőrzési lehetőség is megszűnt. Mit tesz isten.
Namármost. Itt volna még ez a szekularizmus nevű (kissé helytelenül szekularizációnak jelölt) intézkedéssor, ami elvileg a vallás kiszorítását volna hivatott végrehajtani a társadalmi nyilvánosságból. Erre voltak Magyarország történetében mindenféle törvények, amiket tudomásom szerint a jelen pillanatig senki nem vont vissza. Aminek rendkívül egyszerű következménye az volna, hogy a kormány a társadalmi nyilvánosságból, más néven az állam működéséből kizárt egyházi birtok finanszírozásával törvénysértést követ el. Jó, én sem bírom visszatartani a röhögést, ki bírja számon tartani ezeket a törvénysértéseket, inkább csak írásban rögzítem, ha netán elfelejtődne a nem is olyan távoli büntetőeljárás során, midőn a csúti gazembert és seggnyalóit végre életfogytiglan bezárják egy világi büntetés végrehajtási intézmény rácsai mögé. Kuss, nem röhögünk!
Végül hadd tegyek ide még egy külföldi fogalmat: az instrumentalizálásról ejtenék néhány szót. II. József nevű, bizonyos szempontból a magyar történelem legfigyelemreméltóbb uralkodója intézte úgy az egyházügyeket, hogy az egyházat az állam eszközének (instrumentumának) tekintette, azaz épp olyan alattvalónak, mint bármely más alattvalót. Megtiltotta például a Rómának "járó" adók kifizetését, minthogy az hiányt jelentett volna az ő állam háztartásában, bezáratott kolostorokat, amikben nem végeztek semmilyen hasznos munkát, de hagyta dolgozni a betegápolókat meg ilyesmi.
Egy pillanatig sem feltételezem, hogy a jelenlegi kormánynak akár csak a közelében is volna valaki, aki ismeri II. József intézkedéseit. Még kevésbé olyan, aki osztaná az én véleményemet: ez a kiváló elme mutatta meg az elképzelhető legjobb kormányzási forma részleteit, az intézkedéseit meg azért vonta vissza, mert tisztában volt vele, hogy senki nem jöhet utána, aki hozzá hasonlóan volna képes uralkodni.
Ezt csak azért említettem, mert időről időre viccelődni szokás azzal, hogy a slampos, széthízott, beszédhibás, rosszízlésű büdös bunkó csúti gazember esetleg nem akarna-e király lenni.
A fóti templomra költött pénz az instrumentalizálás nyilvánvaló esete. Csak éppen egy ostoba tróger által ostobán és kártékonyan kivitelezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.