KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: BODA ANDRÁS
2017.12.18.
Nem szeretem a lerágott csontokat csócsálni – márpedig ha valamit lerágtak az elmúlt napokban, hát ezt rendesen, atyavilág: de muszáj, annyira nagystílű, léleknemesítő, pazar ügy. Még novemberben őszintézett egyet a polgármester úr a közgyűlésben, időről időre megteszi, nincs ebben semmi meglepő – ezúttal épp arról beszélt, hogy egyesek – nyilván nem akar példákat említeni, de szóval mondjuk, nem példaként persze, egy másodperccel később, csak úgy, hát a Quimby, satöbbi, satöbbi – “ma már nem feltétlenül igazán méltóak a címre,” azaz a Dunaújvárosért-díjra. Amit a Quimby 2012-ben kapott meg, épp Cserna Gábortól. Most visszavenné szegény, de nem teszi, mert… azt nem illik. Márpedig az illendőség ebben a közegben mindenek felett áll, ez, azt hiszem, közismert tény, kár is lenne vitatni.
Valahogyan – én, meglehet, tévedek, de azt gondolom – és valamiért jelezni kellett, hogy sajnálattal vegyes undorral vesszük tudomásul, mi, kifinomultabb ízlésű dunaújvárosi magyar nemzeti múze polgárok és keményen dolgozó kisemberek, hogy egy városunkhoz (egyelőre még) köthető csoportosulás, különösképpen a zenekar frontembere, magáról megfeledkezve olyan megnyilvánulásokra ragadtatja magát, amelyek túlmennek a becsületes nemzeti magyar emberpolgári ízlés józan határának csimborasszóin. Mint például a v.király. 26.10-nél, nehogy megnézzétek. Inkább ki se mondom, milyen király, olyan csúf. Csomó trágársággal. Meg minden.
Amúgy is baj van a Quimbyvel. Sok. Nem tudom pontosan, mi, de sok van. Velük. Én egyébként, most beszéljünk komolyan egy kicsit, én pont nem vagyok quimbys. Nem is voltam. Történelmileg így alakult. Az eszemmel mindig is tudtam, naná, hogy nagyon jó, erős zene, igazából a szövegekkel se volt semmi bajom, a varázsló Tibit, a szertelen Líviuszt, meg a világ legjobb és legszerényebb emberét és basszusgitárosát, Fefét, akivel a Corsóban szoktam összefutni, vagy harminc éve ismerem… szóval elvileg minden okom meglett volna rá, hogy ők legyenek a kedvenceim, de… valahogy nem lettek. Elsősorban, azt hiszem, pont a Tibi miatt. Valahogy, és tényleg nem tudom jól elmondani, még eléggé az elején, rárakódott, mint a guánó, rátekeredett, mint a lián valami modorosság, valami olyan elég mache, egyszersmind sztárságos izé, ami engem jó messzire eltolt tőlük. Valószínű, hogy igazából még csak nem is a Tibi tehetett róla: arra gondolok, neki ilyennek kellett lennie ahhoz, hogy egyáltalán eljuthassanak oda, ahol most vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.