Szerző: Ténygyár
2017.12.29.
- De lesz helyette bőven másik
Egy ideje tudjuk (bár sokat Magyarországon például nem nagyon teszünk ellene), hogy a munka világa, ahogy ma ismerjük, radikális változásokon megy keresztül, méghozzá a nagyon közeli jövőben. A mesterséges intelligencia és a robotizáció már nem holmi futurisztikus lázálom, hanem a technológiai fejlődés szükségszerű következő lépése: a humán erőforrás gépekkel való pótlása egyes iparágakban már most is megvalósul bizonyos gyártási folyamatoknál, és hamarosan komoly kihívója lehet az emberi munkaerőnek.
Mielőtt pánikba esnénk, érdemes elgondolkodni azon: ha a gépek elvesznek valamilyen munkát (erről itt írtunk korábban), akkor szükségszerű, hogy az ember más munka elvégzésére készüljön fel.
De előbb nézzünk néhány alapvetést!
1. A munka mindig változik. Manapság gyakorlatilag szakmányban ömlenek a cikkek, tanulmányok, szakértői meglátások, amelyek apokaliptikus képet vázolnak fel a munkaerőpiac válságáról, arról, hogy a robotizáció démona tömegeket fog munkanélküliségbe és éhínségbe taszítani. De tényleg – gondoljunk csak bele, hogy az iparosodás hajnalán a gyári munkások hasonló aggodalmakkal néztek a szövőszékekre, vagy amikor bekapcsolták az első (akkor még szobányi) számítógépet, gondolta valaki, hogy ma az informatikusé lesz az egyik legkeresettebb állás? A technológia fejlődésével a munka nem vész el, csak átalakul. Az már persze más kérdés, hogy erre mi hogyan készülünk fel…
2. Rengeteg mai munka borzalmas. Emberek milliói dolgoznak kizsákmányoló, elnyomó munkakörökben, megalázó bérekért, felháborító körülmények között. Van persze egyfajta nosztalgikus ködbe burkolózó elképzelésünk arról, hogy milyen lehet a bányászok vagy az acéliparban dolgozók élete, de azt azért szögezzük le: ezek olyan munkakörök, amelyek rengeteg helyen ma sem felelnek meg semmilyen munkavédelmi szabálynak, olyan nagy baj lenne, ha átalakulnának?
3. A gépeknek szükségük van az emberre. Igen, komolyan. Különben ki kapcsolná be őket? Viccen kívül: a technológia persze fejlődhet, de a fejlesztés egyelőre az ember privilégiuma. Mint ahogy a gépeket el is kell adnia valakinek, másnak meg megvennie, üzembe helyeznie, működtetnie, és így tovább. A gépek csak bizonyos munkakörök betöltésére alkalmasak. Fejlődnek, ez tény. De az emberi munkaerőre is szükség van ahhoz, hogy működtetve legyenek.
4. Az emberi képzeletet és kreativitást (egyelőre) nincs, ami felülmúlja. Legalábbis ami a saját szükségleteink kielégítését illeti. Hogy mire van szükségünk, hogyan érhetjük el, és mit kell ezért tennünk – ez a fajta alkotó munka jelenleg csak emberi kézben lehet, nincs az a gép, amelyik ki tudja találni, hogy hová akarunk eljutni a segítségével...
Egy ideje tudjuk (bár sokat Magyarországon például nem nagyon teszünk ellene), hogy a munka világa, ahogy ma ismerjük, radikális változásokon megy keresztül, méghozzá a nagyon közeli jövőben. A mesterséges intelligencia és a robotizáció már nem holmi futurisztikus lázálom, hanem a technológiai fejlődés szükségszerű következő lépése: a humán erőforrás gépekkel való pótlása egyes iparágakban már most is megvalósul bizonyos gyártási folyamatoknál, és hamarosan komoly kihívója lehet az emberi munkaerőnek.
Mielőtt pánikba esnénk, érdemes elgondolkodni azon: ha a gépek elvesznek valamilyen munkát (erről itt írtunk korábban), akkor szükségszerű, hogy az ember más munka elvégzésére készüljön fel.
De előbb nézzünk néhány alapvetést!
1. A munka mindig változik. Manapság gyakorlatilag szakmányban ömlenek a cikkek, tanulmányok, szakértői meglátások, amelyek apokaliptikus képet vázolnak fel a munkaerőpiac válságáról, arról, hogy a robotizáció démona tömegeket fog munkanélküliségbe és éhínségbe taszítani. De tényleg – gondoljunk csak bele, hogy az iparosodás hajnalán a gyári munkások hasonló aggodalmakkal néztek a szövőszékekre, vagy amikor bekapcsolták az első (akkor még szobányi) számítógépet, gondolta valaki, hogy ma az informatikusé lesz az egyik legkeresettebb állás? A technológia fejlődésével a munka nem vész el, csak átalakul. Az már persze más kérdés, hogy erre mi hogyan készülünk fel…
2. Rengeteg mai munka borzalmas. Emberek milliói dolgoznak kizsákmányoló, elnyomó munkakörökben, megalázó bérekért, felháborító körülmények között. Van persze egyfajta nosztalgikus ködbe burkolózó elképzelésünk arról, hogy milyen lehet a bányászok vagy az acéliparban dolgozók élete, de azt azért szögezzük le: ezek olyan munkakörök, amelyek rengeteg helyen ma sem felelnek meg semmilyen munkavédelmi szabálynak, olyan nagy baj lenne, ha átalakulnának?
3. A gépeknek szükségük van az emberre. Igen, komolyan. Különben ki kapcsolná be őket? Viccen kívül: a technológia persze fejlődhet, de a fejlesztés egyelőre az ember privilégiuma. Mint ahogy a gépeket el is kell adnia valakinek, másnak meg megvennie, üzembe helyeznie, működtetnie, és így tovább. A gépek csak bizonyos munkakörök betöltésére alkalmasak. Fejlődnek, ez tény. De az emberi munkaerőre is szükség van ahhoz, hogy működtetve legyenek.
4. Az emberi képzeletet és kreativitást (egyelőre) nincs, ami felülmúlja. Legalábbis ami a saját szükségleteink kielégítését illeti. Hogy mire van szükségünk, hogyan érhetjük el, és mit kell ezért tennünk – ez a fajta alkotó munka jelenleg csak emberi kézben lehet, nincs az a gép, amelyik ki tudja találni, hogy hová akarunk eljutni a segítségével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.