Szerző: Határátkelő / Zoltán
2017.11.03.
New York sajnos az elmúlt napokban ismét egy támadás miatt került a hírekbe, pedig a város maga egy egészen egyedi jelenség, amihez nehéz semlegesként viszonyulni, vagy szereti valaki, vagy nem bírja elviselni. A mai poszt szerzője, Zoltán előbbi csoportba tartozik. Írása (és a mellé csatolt fotók) önmagukban is érdekesek, de különösen azok, ha összevetitek Susan múltkori New York-i posztjával (aminek jövő héten jön a következő része, közlöm megnyugtatásul). Irány tehát a Nagy Alma!
„Ebben a kissé hosszabb posztban arról fogok mesélni nektek, hogy milyen volt idén szeptemberben - csaknem 10 év után - visszatérni ebbe a hatalmas metropoliszba. Ugyan most csak rövid ideig tartózkodtunk itt (2 és fél nap), de remélem, hogy sikerül majd hasznos információkkal is szolgálnom.
Utazás és szállás
Szeretek nagyon korán elindulni, ha kicsit nagyobb távolságokról van szó (jelen esetben nagyjából 7 órányi autóút). Amennyiben sikerül az álommanót korán (mondjuk éjjel / hajnali 2-4 óra körül) kiebrudalni, akkor - szerintem - javarészben nyugodt és - egy ideig legalábbis - kevésbé forgalmas időszakában nyargalhatunk végig az autópályák szürke aszfaltcsíkjain.
Ahogy haladunk New York felé, ez a nyugalom és csendesség egyre inkább elkopik. A megnövekedett alapforgalmon túl hatalmas sorok tudnak feltorlódni az egyes autópálya-kapuknál. Nagyjából 18 dollárnyi díjat kell befizetni annak, aki az I-68-as autópályán Nyugat-Virginia felől közelíti meg ezt a lüktető és nyüzsgő várost.
Két fizetési mód van: az egyik a készpénzes, a másik pedig az elméletileg gyorsabb haladást eredményező ún. EZ-PASS-szos, ahol már utunk előtt elektronikusan letudhatjuk a befizetést.
Szállásunkat, ha nem is az élet, de a queensi negyed napos oldalán (Sunnyside) találtuk meg egy nagyon kedves magyar hölgynél. Viszont ez azt jelentette, hogy kelet-nyugati irányban át kellett haladnunk a város szívét jelentő manhattani városrészen. Mondjuk inkább nevezném araszolásnak, mert majdnem egy órába telt, amíg sikerült kikecmeregni a felhőkarcolók árnyékából.
Másfelől egy kicsit örültem ennek a vánszorgásnak. Hiszen nem sűrűn mondhatja el az ember, hogy az igazi New York-i dugóban ül Manhattanben, ahol mindenki azonnal betolja autójának csillogó vagy éppen kopottas orrát az utcákon csigaként haladó többi társa közé, hogy eggyé váljanak a bűzös fém-folyammal.
A haladást, mint valami gonosz kis játékmester, az is nehezíti - legalábbis sokak számára -, hogy sok utca egyirányú. Ezzel nem lenne baj, hiszen modern korunk sűrűn használt navigátora ezt tudja.
Azt már kevésbé, hogy egyes kétirányú utcákat a hét egyes időszakaiban és napjain egyirányosítanak, s ilyenkor nem lehet arra kormányozni saját kis benzinfalónkat, amerre a navigáció szeretné. Ezzel könnyen bekerülhetünk egy ördögi körbe és a Griswold család nyomdokaiba lépve még este is ugyanazokat az utcákat nézhetjük meg újra és újra..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.